Ti akik Isten képmása és hasonlatossága vagytok, már csaknem teljesen eltöröltétek a hasonlatosságot és képmást. Isteni alakotokat már annyira elkorcsosítottátok, hogy többé már fel sem ismeritek. Isteni arcotokat sárral kentétek be, és számtalan bohóc álarccal takartátok el.
Ha nem hallgattok Mirdadra, a föld sohasem lesz számotokra más, mint sírbolt, az ég pedig halotti lepel. Pedig a föld azért lett, hogy a bölcsőtök, az ég pedig azért, hogy trónotok legyen.Mikhail naimy: Mirdad könyve
„A HALAK IMÁJA, MIELŐTT ELHAGYTÁK BIZTONSÁGOS KOMFORTZÓNÁJUKAT, HOGY “MEGLÉPJÉK “TÚLÉLÉSÜK EGYETLEN LEHETSÉGES ÚTJÁT, ÚJ PART FELÉ…
A visszahúzódó ősóceán partjain halak milliárdjai tátogtak, a messzeségbe tűnő víz felcsillanó kis pontjaira szegezve könnyes tekintetüket.
Szent morajlásban mormolták a közös imát: Víz, jöjj vissza hozzánk! DE A RÉGI ÉLETÜNK MÁR SOSEM TÉR VISSZA HOZZÁNK. EGÉSZ ÉLETEDBEN CSAK TÚLÉLTÉL, IGAZÁBÓL MÉG SOSEM ÉLTÉL… VAGY ÉBREDSZ, VAGY KIPUSZTULSZ…
A halak másik csoportja egy megmagyarázhatatlan érzéstől hajtva ki tudta kapcsolni haláltusájának zaját, befelé fordult…
Amikor legközelebb feleszmélt, már nem fuldoklott, tüdővel lélegzett. Egy belső késztetéstől hajtva, csökevényes uszonyaival a szárazföld fövenyére evickélt.
Itt és most ugyanúgy egy evolúciós lépcsőfokon “fuldoklunk”, ahol – ha tetszik, ha nem – meg kell tegyük a következő lépést.
Amikor a fényről és az árnyékról beszélünk, akkor a fény a lélek, az árnyék a lehúzó, sötét félelem, a sár, az anyag fogsága. A lélek szabadulhat az anyag börtönéből. Ez a fény, aminek nincs árnyéka, ez a feltétel nélküli, tiszta szeretet létállapota.
Ez a mostani evolúciós lépés azt jelenti, hogy továbblépünk az anyag állapotából?
Miért kellene itt hagyni ezt a jó kis testet?
Ez egy önfelszámoló kannibalizmus lenne az ember részéről!
A halak nagy tömege a víz után kiabált, egy kis csapat elindult a szárazföld felé.
A felébredt lélek állapotában visszakapod teremtő voltodat, ha akarsz létezhetsz emberi testedben, de akkor már csak fényből leszel. Lesz alakod, lesz formád, de nem lesznek rajtad a félelem sötét árnyai.
Ami most felfoghatatlan az ember számára, miszerint a létezésnek csak anyagszintű vetülete van, ezt a gondolkodásmódunkat kell meghaladnunk. És valljuk meg, ez legalább akkora feladat, mint a kopoltyúval lélegző halaknak rövid idő alatt megtanulni tüdővel lélegezni.
Létezésünknek nem feltétlenül csak anyagszintű vetülete van.
Az 5. dimenzióban az a legcsodálatosabb, hogy már a 3. dimenziós létállapotomból is képes vagyok transzcendálni. Ezekben az időtlen pillanatokban megérzem azt a semmivel össze nem téveszthető melegséget, ami abból a valóságból árad, amiről most még azt hiszem, hogy lehetetlenség a számomra, de valójában létezik, hiszen magam vagyok a minden, tér és idő-korlátok nélkül.
És ha egyszer elérem ezt a létállapotot, ezt a jelen pillanatban ugyanúgy képes vagyok felfogni, hiszen az „akkor” is most van.”
Jakab István