Öntsünk-e tiszta sót a pohárba? – Dr. Csicsor János, Jakab István

A Tiszta sót a pohárba. A só kérdés Magyarországon kezd hasonlóvá válni a footballhoz – ugyanis több mint 10 millió szakértője van az országban, akik úgy gondolják, hogy tudják, milyen az igazi só. Ez már sokszor só műsorrá dagad, még a bolondok házából is hozzászólnak a só kérdéshez.

Sosem állítottuk, hogy ismerjük a só titkát, de mivel személyesen is érintettek vagyunk só ügyben, folyamatosan keressük azokat az embereket, akiktől hiteles információkat kaphatunk. Ezért ez év tavaszán Szendi Gáborral is készítettünk egy riportot – Sóháború http://www.vntv.hu/2015/12/sohaboru/ -, és mivel a só nem hagy nyugodni, most beszélgettünk Dr. Csicsor Jánossal – a kémia doktorával is – aki számos kutatást követően mondja el nekünk a véleményét a sóról.

Ha lehet egy saját, őszinte véleményem a sóval kapcsolatosan, a káliumszennyezés életünkben elsősorban nem a káliummal dúsított sóból származik, hanem a műtrágyával szennyezett termőföldjeinkből származó növények ételeinkben súlyos kálium dominanciát hoztak létre. Ha a sómanipulációban hordozott veszély igazi arcát szeretném megfogalmazni, akkor szerintem sokkal nagyobb probléma van a só mellé adott mikro méretű üvegdaraboknak, amelyek óriási károkat okoznak az érfalakban és a kapilláris erek falában, amelyek valóban hosszú távon gyilkossá válhatnak.

Egy titkot elárulok, hogy a Sómentes Magyarországért Mozgalom az OÉGYI-ből indult el, ahol többször járok hivatalos ügyben. A titok, amiről egymás között is csak suttogva beszélnek az, hogy a kedves dolgozók a zsebükben hordják a sótartót, amikor ebédelni mennek. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

A sóra óriási szükségünk van. Jóval korábban, a nagy selyemútvonalak kialakulása előtt a sóútvonalak járták át a világ olyan tájait, ahol nem tudtak sóhoz jutni – se tengerük se sóbányájuk nem lévén.

A só kérdésben nagyon sok kérdés van még. Szívesen beszélgetünk továbbra is adekvát személyekkel a kérdésben.