Nincs ingyen élet! 

Mind ott vagyunk most a szakadék szélén… Ha nem mersz ugrani, soha nem tudod meg, hogy tudsz repülni! 

A test és az elme egy időutazó avatár. Az elme az időgép, a test időruha. Felidézi a múltat, korlátozott információk alapján féli, illetve megpróbálja kitalálni a jövőt. 

Megoldás: Rugalmasnak lenni, értelmet találni a káoszban, és cselekedni a bizonytalansággal szemben. Ebben rejlik az erőnk! 

A jövő annak ismeretlensége és bizonytalansága miatt mindig félelmetes! Mivel ténylegesen mindig csak a folyamatosan elmúló most létezik, ezért jogosan nincs jövőképünk.  A jövő mindig tiszta lap.

Mit tehetünk tehát egy fix, ígéretes jövő víziója nélkül?  

a.)  Azt, hogy félünk és félelmet keltünk, hogy háborgunk és riadóztatunk, hogy szenvedünk és szenvedtetünk másokat is, hogy ne legyünk egyedül, vagy  

b) Tudatosan letesszük az alapjait az igazságon alapuló jövőnek! Ma ezt megteszik nekünk és helyettünk, de abban semmi köszönet nem lesz! 

Nincs a Földön még egy olyan faj az emberen kívül, amelynek a viselkedési mintái folyamatosan arra utalnak, hogy a saját túlélését akadályozza. Sőt, kimondottan megszervezi a saját pusztulását! Egy degeneráció ment végbe az emberben az utóbbi korszakban. 

A múltban elkövetett ősi vétkek létrehoztak az emberiségben egy végzetes elváltozást, ami mára olyan lélektani állapotot eredményezett, ami már halálos gondatlanság. Az ember mindent kipusztít maga körül, ami a túléléséhez szükséges lenne. 

Az ember szükségszerűen törzs-, vagy egyedfejlődése korábbi szakaszának megfelelő állapotba esik vissza, ha nem ébred és megreked az evolúcióban! Ez azt jelenti, hogy egysejtűként, vagy embrionális sejtként kezd el viselkedni, és nekilát az osztódásnak, tekintet nélkül a test egészére. Minél nagyobb fokú a visszaesés, annál inkább különbözik az újonnan képződő szövet a normálistól, és annál inkább rosszindulatú a daganatként funkcionál. Ez a rák. 

Amikor ezt a környező szövetek maguk közé tartozónak tekintik, és elkezdik táplálni, csak akkor kezdődik a daganat halálos, áttételes növekedése.  

Ezt az analógiát tovább vezetve, az ember, akinek társadalmi magatartásnormái megrekednek az infantilizmus állapotában, szükségszerűen a társadalom parazitája lesz.  

De pont így működnek a vírusok is. A robbanásszerű szaporodás, a mértéktelen habzsolás és az ezzel járó hatalmas pusztítás a genetikai állomány folyamatos amortizációját eredményezi, ami elhozza az emberiségnek a csúf véget. Az a fajta démonikus viselkedés, amelyet az ember a Földön tanúsít, teljesen egyedi és destruktív. 

A múlt: az elkülönült egyed, az egó, az avatár, a saját személyiséggel rendelkező entitás.  

A jelen: az isteni végtelen, a meditatív belső béke, a csend, ami aktivitás ellenére is mindig, örökké, folyamatosan jelen van, csak szórakozunk ahelyett, hogy ezen tartanánk a fókuszt! 

Megoldás: A jövő: EGYÜTT, EGYSÉGBEN! 

A folyamatos stressz néma tolvajjá vált, lerombolja az életerőnket és ellenálló képességünket az élet „csúnyáival” szemben. EZ A STRESSZBE VALÓ FOLYAMATOS INGERLÉS a hatalom célja, a stressz fenntartása, hogy ne legyen időd, energiád, bátorságod önállóskodni, szabadon dönteni és tisztán látni.  

Stressz esetén túlélő, félelmen alapuló, folyamatos riadókészültségben levés van. Ez a megkeményedett állapot, amit tudattalanul veszünk fel, üressé és fáradttá tesz minket, elszívja az értékes energiánkat, azt, amire nagy szükségünk lenne a fejlődéshez, a továbblépéshez, a javításhoz, a gyarapodáshoz, és hogy méltósággal fogadjuk el a megvágyott jövő irányába terelő változásokat. 

Megoldás: Rugalmasság szükséges, a változáshoz való alkalmazkodási képességet fejleszteni, erősíteni szükséges, az élet váratlan ritmusaival való táncolás képességét engedni kell. Ilyenkor az energia nem lehúzó, nem gyengítő, hanem folyamatosan termelődő, kreatív, élő, növekedő, rekreáló, megújító és gyógyító! 

A krónikus stressz és a könyörtelen szokásaink bilincsbe vertek minket és ezek elszívják a lényegünket. 

A stresszállapotnak az az ismerős vonzereje, hogy irányításnak érzi magát, de valójában lezsibbaszt minket, hogy ne hallgassunk a szív igazi hívására, a belső békére, a harmonikus kapcsolatok kovácsolására, hogy merjünk teljes életet élni, hogy merjünk félelem nélkül élni.  

A szív nem tud rezonálni a szorongás és a megoldatlan érzelmek zajába szorult testben! 

Megoldás: Szakítsuk meg ezt a körforgást úgy, hogy az elménket és a szívünket egy új ritmusra hangoljuk! Levesszük erővel a figyelmünket a szörnyűségekről, mert ezek meghazudtolják az isteni jóságot és a szeretetet! Ahhoz, hogy felkészüljünk egy új sorsra, le kell vetnünk az elavult mintákat, a régi megküzdési mechanizmusok „lejárt valutáját”, és meg kell nyitnunk magunkat az új felé! 

Képzeld el, mi vár a túloldalon: egyensúly, kreativitás, szeretet, öröm. Ragadd meg a bátorságot, hogy könnyíts a szíveden, hozz olyan döntéseket, AMELYEK INKÁBB GYÓGYÍTANAK, MINT ÁRTANAK, ÉS HÍVD A HELYREÁLLÍTÁST A LEMONDÁS HELYETT. 

KINYILATKOZTATÁS SZÜLETIK SZÉP FINOMAN, A LÉLEK LÁGY SZINTJÉN, ZAJLIK A CSENDES FORRADALOM, A CSEND FORRADALMA, AMELYET AZOK MERÉSZ SZÍVE ÉS KÍVÁNCSI ELMÉJE LOBBANTOTT FEL, AKIK TÚL MERTEK NÉZNI A KOROK ALATT LEVETETT FÁTYLAKON. 

A tiltott tudás évszázadokon át úgy hevert, mint egy rejtett kézirat, rendeletek által elrejtett, dogma által elhallgattatva. 

A vallás úgy telepedett az emberiség fejére, mint egy rendíthetetlen torony, az „igazság” erődje, mely a lelkeket a földhöz kötve béklyóban tartotta. Erős eszköz ez az uralkodók kezében, amit úgy forgatnak, hogy elfojtsák azoknak a lelkét, akik a falakon túl mernek nézni, azok, akik vágyakoznak arra, hogy megpillantsák az istenség legigazabb formáit. 

Gyermekeink felfelé néznek, csodálkoznak az igazságokon, amelyeket mi csak most kezdünk visszaszerezni. Az egykor őrzött, kódokba titkosított, csendben megkötött felfedezések most bontakoznak ki előttünk, felszabadulva a titoktartás és a cenzúra alól. A hazugságok, amelyek évezredeken át eltorzították ezeket az igazságokat, de most kibontakoznak. Már többé semmi nem tagadhatja meg az emberiségtől a csodák jogos örökségét! 

Megoldás: Most minden fátyol felszáll, a tudás mentén a kinyilatkoztatás kertjében találjuk magunkat, újra felfedezzük azt, ami egykoron a szemünk előtt volt. És így folytatjuk, kéz a kézben a múlt bölcsességével, mégis tágra nyitott szemmel a jövő felé, készen arra, hogy nemcsak a nappal fényét, hanem az éjszakai ég határtalan szépségét is elfogadjuk. Gyermekinknek azt kell már direktbe átadnunk, amit mi most visszaszereztünk! 

Óvatosan válogasd meg szavaidat, mert megvan a gyógyító erejük és a megsebző erejük! Az egó, amikor megsérül forr a düh a felszín alatt. Ez itt még emberi szint. A kemény szavak mélyre vágnak és hosszan elhúznak; csak neheztelést tudnak szaporítani, a melegséget faggyá változtatják, hidakat felégetnek. A szív törékeny és a büszkeség könnyen összetöri. Nem mindig lehet teljesen újjáépíteni. 

Egyetlen, éles visszavágás, egyetlen figyelmetlenül eldobott szó, mint egy kő, felébresztheti most az évtizedek, akár évszázadok alatt eltemetett ellenségeskedéseket! Nem lehet 3. világháború! Egyetlen pillanatnyi kitörés bezárhatja az ajtókat, amelyek talán soha nem nyílnak meg újra, kizáródva az egykori melegből.  

Megoldás: Légy éber, tarts egy ki szünetet. Ez nem egy csatatér, ez egy keresztút, egy nagy szünet, hogy eldöntsük: a béke, vagy a büszkeség győz? 

“… Huxley víziójában egyetlen Nagy Testvér sem szükséges ahhoz, hogy megfossza az embereket autonómiájuktól, érettségüktől és történelmüktől. Ahogy ő látta, az emberek megszeretik az elnyomásukat, imádni fogják azokat a technológiákat, amelyek lerontják a gondolkodási képességüket.” Neil Postman, Halálra szórakoztatjuk magunkat (1985) 

Néhány lélek úgy döntött, hogy felülkerekedik a sötét próféciákon, és végítéletnapi látomásokba szorult, apokaliptikus fecsegésbe ragadt vészmadárkodó tömegeken.  

Ők szétoszlatják a hisztéria homályát, hogy bepillanthassunk a lehetőségek határtalan spektrumába!  

Amíg valakik megjósolják a világunk, civilizációnk végét, addig néhányan már új kezdetet látnak, hatalmas lehetőségekkel és rejtélytől csillogva. Úgy érzik, hogy ez még nem a vonal vége, hanem egy kapu az ismeretlenbe. Egy kapu, amelyen azok navigálnak, akik elég bátrak, hogy ugorjanak. 

Ki mersz-e állni a szikla szélére, ahol az idő és a tér önmagába hajt? Bátran, bocsánatkérés nélkül ki mered-e jelenteni, hogy más utat látsz? Megérted-e, hogy az igazság néma csendjét egyetlen hang, zaj sem tudja elnyomni? 

Ne feledd, te vagy, aki a remény fáklyáját viszed a viharban, aki megvilágítja az utat azoknak, akik még nem találják a bátorságukat. Te vagy a csendes lázadás, a sötétben kavargó hullám, a hullám, mely olyan partokat ér el, amelyeket talán sosem látsz, de így kezdődnek az örökségek, hogyan mentik meg a világokat, és hogyan mozgatják az időt. 

A hatalom talán már nem is létezik, gátlástalan csalásokkal próbálja elhitetni velünk, hogy még van ereje felettünk… Fantom hatalom van csak, talán soha nem is létezett… Mint a csacsi, amikor mindössze egy székre van téve a póráza… Amikor ennyire látványosan parádézik a hatalom, az kamu… 

A törvényhozók maguk azok, akik nem tartják be a törvényeket. 

A COVID óta az uralom azt hiszi, hogy végleg a markukban vagyunk és azt tehetnek velünk szabadon, amit csak akarnak. De ez hatalmas tévedés! 

A legfejlettebb technológiák általában nem földi civilizációtól erednek. Talán ez a földönkívüliek támadása, hiába keressük az ufókat meg a repülő csészealjakat, a kütyük azok, maga a technológia az… 

Emberi létünk egy része a halálra épít. Megöljük a természetet, hogy arra építkezzünk, halott természettel, vagy mesterséges anyagokkal táplálkozunk és az ásványi szervezetünket is a természet halála révén tartjuk fenn. 

A nyugati világ nagy része a halálra épül. Halott anyagokból, pl. fából építkezünk és sok használati tárgyunk is ebből van. Ehhez a fákat ki kell vágnunk, ami sok más növény, gomba és állat halálát is előidézi, mert megszakítjuk az életciklusaikat vagy elvesszük az élőhelyüket. Halott lényeket eszünk, ideértve a növényvilág leszedett, felszedett, levágott és elválasztott részeit is.  

Ahhoz, hogy állati húst fogyasszunk, a nyugati kultúrában megöljük az állatokat. Persze az élve fogyasztás még szörnyűbb dolog, amit más kultúrák gyakran alkalmaznak.  

Amikor iszunk, a vízben a természet halott része jelen van oldott formában. Minden bomló szervezet egy idő után a vízbe kerül. Ezek egészen éteri szintig bomlanak, tehát ezeket sem szűrőrendszerrel, sem forralással nem lehetne eltávolítani. Ezek az éterek is tovább bomlanak, mert romlott finomanyagok. Az ember egész teste ezekből a romló, halott (vagy haldokló) éterekből épül fel. A fizikai test atomjaiba az éteratomok prizmatikus formákkal kapcsolódnak. A bomló éteratomok olyan anyagi atomokat hoznak létre, amelyek kötése gyenge és erőtlen. Tulajdonképpen az egész földi világ egy hatalmas bomlási folyamat helye. Ennek a világnak ez a lényege. 

Az emberiség természetesen fokozatosan jutott idáig. Voltak olyan korszakok, amikor az emberiség élő energiával táplálkozott, s soha nem ölt meg semmit. 

Ezt a világot szántszándékkal a polaritás, az erő – ellenerő törvényeire építették, hogy az univerzumról LÁTSZÓLAG leválasztott lények ebben a „kiképzőtáborban” tapasztalhassák meg a hiány, a félelem és az elsüllyedés állapotát. Ez egy tanulószoba azoknak, akik az ősmúltban elvágták magukat a világegyetem központi erejétől és belevesztek az elválasztottság rögeszméjébe. Meg kell tapasztalnunk, hogy ez a fajta lét mennyire hiányos és tökéletlen a lelkünk számára, hogy végre kialakuljon az igényünk egy magasabb világra, ahonnan eonokkal ezelőtt kihullottunk. Oly hosszú istentelen élet után végre hazatérhetünk az isteni hazába, ahol visszakapjuk eredeti dicsőségünket és a halhatatlanságunkat. 

A régi programokat még csak le-lecserélgetjük, megfrissítjük, de a hardvert azt nem adjuk. A rendszer hűséges katonái végül nem merik feladni a régit. Védik, foggal, körömmel… 

Megyünk a levesbe? Már benne vagyunk a levesben! Maga az egész leves = Isten! Amikor egy levesről beszélünk, elmondjuk milyen finom benne a hús, a zöldség, a tészta, a fűszer, stb, de soha nem mondjuk azt, hogy milyen finom ízű a levesben a víz. Pont ennyi történik. A lényeg, Isten, a tudat, Brahman, vagy bárminek is hívhatjuk, nem kapja meg a méltó figyelmet!  

A levesben, ha ott úszik egy légy, ha ott van egy hajszál, kaki, hiába veszed ki belőle, már nem akarod többé megenni. Mi mégis tele pakoljuk a testünket, az elménket egy csomó szarral, ami után minden undorítóvá és megemészthetetlenné válik a számunkra! 

Még ha újra belefeledkezel is a játékba, a világba, akkor se feledkezz meg többé soha a mélyebb valóságról, amikor Istenként, Brahmanként, Tudatként ismered fel önmagad! 

Milyen valóság van a nullaponti kvantummezőben? 

Mit teremtenek azok, akik hűek az igazsághoz, akik megtapasztalják és élik a nullponti energiamezőt?  

Amíg a világ káprázatával foglalkozol, levetted megint a figyelmedet Istenről, a tudatról, az igazságról, sőt el is felejted azt! 

Egyetlen mantra többet ér minden egyéb gondolatnál! 

Egyetlen világi zűrzavar, botrány, ügy nem ér fel az igaz pillanatokban levéssel, az arra figyeléssel!  

Nem akkor van homokba dugva a fejed, ha Isten, a Fény, a belső béke és nyugalom, a szeretet felé nézel!!! Akkor van homokba dugva a fejed, ha beveszed a világ szaros maszlagait! Ha bedőlsz ezeknek! Ha azt hiszed, hogy az a kis szaros elkülönült egyéni életed fontosabb Isteni lényegednél! 

A gyerekek tekintetét is fel kell emelni és nem érzelmi zsarolás eszközének használni őket, hogy visszarángassuk az embereket a hamisba, a hazugba! 

El kell kapcsolni erről az észveszejtő világi műsorról! Van saját csatornád! Azt nézd! Azzal foglalkozzál, ami tölt, ne tápláld tovább a tolvajbandát, a parazitákat! 

Milyen új valóságot hoznak létre az ébredettek? 

A „hogy vagy?” kérdésre mindig az válaszol, akivel azonosítjuk magunkat. 

Az, hogy létezünk, hogy vagyunk, az csak egy tudat. Egy önszeretet érzet mindössze…. Ez Isten jelenléte, amiből van minden létező… 

Jakab István Másképp gondolkodó