Jakab István üzenetek 9.

A remény morzsái

Isten szerelmes minden lényébe, ez a teremtés forrása, a közös kapocs. Minden azon múlik, hogy mit gondolsz a létezésedről!

Ha úgy gondolod, hogy ez a sérelem völgye, úgy is lesz. Veled együtt jajveszékelő, boldogtalan társakra találsz, és a mostani időkben véged lesz! Elveszel az személytelen terrorban.

Ha megéled a saját projekciódban, hogy Isten szeretett gyermeke vagy, akkor ez itt a földi mennyország a számodra.

Melyik farkast eteted magadban?

Melyik általad kreált mesében élsz?

A remény morzsái a Te változásodban vannak.

Egyetlen egy megoldás van, ha változol, a világ veled változik!

Jakab István

Utolsó esélyünk a világméretű gengszterváltás

A mai világelit óriási hadseregét nem egy másik hadsereg fogja legyőzni. Vagy elpusztítják egymást, vagy a természet erői állítják vissza a földön az egyen-súlyt – az ember kiiktatásával.

Nézzünk fel a csillagos égboltra, és vegyük észre, hogy a csillagjegyek egymásba olvadva, békés összhangban rezgik a dolgukat. Egyetlen egy csillagrendszer sem képes működni a többi nélkül. Alapvető jellegzetességük a megbonthatatlan egységük. Ugorjunk a föld bioszférájába, ahol a természetben résztvevők egymás mellett élve kötelezően tiszteletben tartva kölcsönös érdekeiket, minden élő egy-másra utalva, együtt képezi a föld élőlényeit. Ez a mellérendelt üzemmód biztosítja az univerzum, a Föld és minden általunk tapasztalható létező működésének fenntarthatóságát.

Most írjunk egy új partitúrát, amikor is az egyenlők közül kiragadunk egy még egyenlőbbet, felvértezzük magasabb szellemi kapacitással, kézügyességgel, tökéletesebb hangképző szervekkel és munkabírással.

A szellemi fölénnyel való élést még nem büntetnék a természet törvényei, tudnánk az eszünket jóra is használni.

Mi van akkor, amikor céltudatosan, szándékosan, az együttműködő földi populációból kiragadnak egy fajt, DNS szinten átprogramozva egy börtönközösségbe teszik, a Földanya többi gyermekétől örökre elszakítva. Az új genezis, vagy génezés lényege, hogy különféle szinteken élő, zárt közösségeket hoznak létre. A kasztok egymásra épülve működnek. A felettük lévő csoportok hatalommal felruházott szolgái tartják fenn a rendet. Korábban korbáccsal, ma hitelekkel, törvényekkel, média szuggesztióval. Minden szinten reggeltől-estig dolgoznak, bányásznak, ha kell katonák, rendőrök, orvosok, matrózok. Életünket különféle szinteken rabságban, kiszolgáltatva éljük. Mindenki a saját szintjén nyomorog, és a felette álló szint önkéntes lábtörlője. A rendszer önfenntartó, mivel a rabok alapprogramozása a megfelelés, a becsvágy és a céltudatos felemelkedés. A kialakult status quo-ba ezer körömmel kapaszkodik. A ’’felfele nyal, lefelé könyököl” közmondásunk is innen ered.

A piramis minden szintjén élők mindaddig sorsközösséget vállalnak egymásért, amíg nem teljesül a vágyuk, és felemelkedhetnek a létra következő fokára. Itt már az a feladatuk, hogy az alattuk lévő rabokat felügyeljék és munkára kényszerítsék. A kis szürke ruhás munkások most már fehér inget és nyakkendőt kapnak, de felettük is ott állnak az öltönyös Managerek. Mindenki egyszerre rab és szolga a saját szintjén. Innen ered a rab-szolga szavunk.

A létrafokok egyre szűkebbek, így a tömeges felemelkedés akadályokba ütközik. Mivel az alapprogram a folyamatos, céltudatos „boldogulás”, karrier, ezért a létra minden fokán buzgólkodó rab-szolgák BÁRMIT megtesznek a felemelkedésért, a rendszer fenntartásáért.

A piramis tetején egy nagyon kis, a rendszert működtető, tudatos csoport áll, akinek létérdeke, hogy egy bizonyos szint felett már ne engedjen felemelkedni több rab-szolga arisztokratát.

Ilyenkor felülről lefelé megrázzák a grádicsot, és rengetegen zuhannak vissza a mélyebb szintekre. Ezt hívták háborúknak, gazdasági válságnak, bank-krachnak. Eddig nem mondtam sok újat, de miért is kell ezzel foglalkozni?

Az együttműködő rendszerek kötelezően természetesnek veszik a benne résztvevők életterét, szuverenitását. Nincs fa gyökér nélkül, fű napfény és víz nélkül, halak nem születnek tiszta víz nélkül. Képzeljünk el egy olyan univerzumot, ahol alárendeljük egymásnak a csillagjegyeket, és azt mondjuk, hogy csak az oroszlán jegy a kiválasztott és az egyedüli mérvadó, és minden más csillagkép alábbvaló. Persze, hogy nevetünk ezen. Ugyanakkor nézzük meg, hogy vélekedünk mi, magyarok a Tóthokról, a szőrős talpúakról, a cigányokról, a zsidókról. És ugyanezt megbeszélhetnénk fordítva is. Az egységben csak együttműködő partnerek vannak egymás mellé rendelve, egyenlő jogokkal és kötelező kötelezettségekkel. Bárki, aki hierarchiát épít, kiszakítja önmagát az egységből, és pontosan a létezése lényegét áldozza be a hatalma fenntartásáért. Bankrabszolga vagy, de büszke leszel a gyerekedre, ha egy zsíros banki állást kap. Szeretjük a tiszta udvart, rendes házat, de kihordjuk az erdőbe a szemetet, szeretjük az állatokat, de bármikor legyilkoljuk őket a haszon érdekében. Mindig van az a pénz, amiért megcselekszed azt, amit a természet törvényét tisztelő lényként sosem tennél meg. Képes vagy elszennyezni a tengereket, kivágni a fákat, mérgezni az ételeket, leolvasztani a jéghegy csúcsait. Semmi sem érdekel, csak a növekedés hamis illúziójával áltatod magad. De meddig, kedves embertársam?

A piramis rendszerű működés, amely az egész jelenlegi emberi civilizációnkra jellemző, halálra ítélte önmagát. Egy olyan vírus ez, amely mindent megfertőzött, elkápráztatta az érzékszerveinket, irányítja döntéseinket. Úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk megállítani ezt a folyamatot.

A vizsgakérdés a jelenlegi civilizációnk esetében az, hogy felismeri-e, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk egy halálos betegség az emberiség testén. A Földanya, a természet törvényeihez való visszatérés nem jöhet létre anélkül, hogy ne romboljuk le ezeket a rendszereket. Nincs ma a horizonton tiszta szellemű, új, hódító, követhető birodalom. A földtekén, az X-faktor és a valóságshow-k édes nyalókája ugyanúgy bolondítja a feltűnésre, kiemelkedésre ácsingózó embertársainkat Pekingben, Moszkvában, mint Budapesten, Párizsban vagy Tel Avivban.

Ezt a zárt rendszerű programot annak idején egy speciális génmódosítással hozták létre, mesterségesen kialakítva a homo sapiens-t, kiragadva természetes környezetéből és értékrendjéből. A cél egy hatékony, jól irányítható okos rab-szolga volt. Hogy ezt ma fel tudja-e ismerni, öntudatára ébredni, és megtérni a Földanyához? Ez a nagy kérdés itt a XXI. század hajnalán.

Reméljük sikerül.

A piramisrendszer egy ék az univerzum egységes körforgásában.

Jakab István

Mit tennénk ma Jézussal?

Ma mit tenne az ISTENADTA nép Jézussal? Mit változott az emberi természet 2000 év alatt? Kajafás főpap mentális lélekromboló gépezete még soha ilyen intenzitással nem programozta az isteni lényt,hogy alantas biorobottá süllyedjen…

Jézus újra eljött!

A szívünkben él egyre erősebben! A biorobot fellázadhat,a gépek lázadása! Ez az üzenet az emberre vonatkozik!

TÖRÖLHETI AZ ÁTPROGRAMOZÁSÁT! Újra emberként élhet! Visszatérhet az isteni rendbe.

Isten egy sóhajtással elsöpörhetné a gonoszt! De nem ezt teszi! Neked ad még egyszer újra lehetőséget. A szabad akaratodból visszaveheted a lelked és követheted a megadás és a szeretet útját! Téged is véresre kínozhatnak – teszik is -de kiállhatsz a sorból! MIÉRT? – KÉRDEZI A GONOSZ.

– Mert így döntöttem… És a világ is megváltozik.

Jakab István

Az vagy, amit eszel!

„Az vagy, amit eszel. Ne öljetek sem embert, sem állatot, sem táplálékot, amelyet a szátokba vesztek! Mert ha élő táplálékot esztek, az élni fog bennetek, de ha megölitek a táplálékotokat, a halott táplálék benneteket is megöl. Az élet csak az élettől származik. Minden, ami megöli a testeteket, megöli a lelketeket is. És testetek azzá válik, amit megesztek, ahogy szellemetek is olyan, amilyenek gondolataitok. Ne legyetek olyanok, mint ostoba paraszt, aki földjén megfőzött, megfagyott és megromlott magokat vetett el. És eljött az ősz, és földjén semmi sem termett. És nagy volt az Ő szűkössége. Legyetek inkább olyanok, mint az a paraszt, aki élő magokat vetett el földjén, és élő gabonát termett a földje, amely százszorosan megfizetett az elvetett magokért.

Mert bizony mondom nektek, hogy csak az élet tüze által éljetek, mert aki megöli a táplálékotokat, az megöli testeteket és lelketeket is.”

Részlet at Esszénus Evangéliumból,

Krisztus tanítása, dr. Székely Edmond fordításában

Jakab István

Isten mindenkinek üzen

Noé a kelmefestő – a kereskedők nagy csodálkozására – fát, köteleket, viaszt vásárolt nagy mennyiségben. Akik ma hallják az üzenetet, kisebb közösségekben elhagyják a nagyvárost (a globalizáció gettóit), kisebb elhagyott tanyákat, földeket vásárolnak, elhagyott falvakat népesítenek be újra. A kétkezi munka, a föld és a természet tisztelete a legnagyobb kincse az új honfoglalóknak. Tiszta vetőmag, szerszámok, mezőgazdasági tapasztalatok az útipoggyász. Egy új világ alapja az önellátás és a cserekereskedelem. Saját önellátás élelmezés és energiaszinten egyaránt. A fölösleges üzemanyag, vetőmag, növendékállatok vásárolhatóak mindaddig, amíg a saját gazdaságunk teljes egészében látja el önmagát.

Az egyre szaporodó közösségek létrehozzák saját pénzüket, a „munkabankót”. Ha éppen nincs cserealap, a saját pénzükön cserélnek. Ennek a pénznek az alapja a garantáltan elvégzett munka és nem a bankmanipuláció.

A közösség vezetői jártasak a gyógynövények, a népgyógyászat fortélyaiban. Az új közösségekben új típusú gyermekek nevelkednek, egészségben, tiszta lélekkel, boldogan. Azt a tudást kapják, amely ahhoz szükséges, hogy biztonsággal fenntarthassák magukat, családjukat, az egész közösséget. A kis kolóniák harangszóval hívják egymást a bajban és az örömben. A korszerű technika vívmányait használják, a napenergia, a vízgazdálkodás és az élelmiszertartósítás ősi módszereinek felújításával. Az általuk termelt élelmiszerek – ruha, eszközök – lesznek a legnagyobb értékek a városban rekedt emberek számára. Az életük lesz a követhető példa, a kiút, a menekülés, a homo globalicus életformából.

Jakab István

Amikor megérint a Teremtő

Az ember az Isten képmása, cselekedeteiben miért nem őt próbálja utánozni? Leigázni, uralni, birtokolni – ezek az ego legfőbb félelmei, és mivel uralkodni akar a világon, nem együtt élni vele, nem értheti saját ősi nyelvét.

A felső kollektív tudatunk meghívott tanácsadói, csak az ősi nyelven tudnak üzenni; érzések, képek jelennek meg a tudattalanban. Minél fejlettebb az ego, annál „butább“ a tudattalan.

Aki megérti a szimbólumokat, felfedezi az ősi jelek jelentéseit, megérti a katica, a pillangó igazi üzenetét, az lassan felfogja a „tudattalan“ tudatalatti nyelvét, megérti az álmok üzeneteit, a tenyér rajzait, a csigaház ráncait.

Sokkal több megvilágosult bölcset találunk az egyszerű ázsiai kultúrákban, ahol a tanult, biflázott, erőszakolt tudás nem annyira domináns. Minden, amit az ego létrehoz, a teremtés primitív utánzása. A tudás almájának rágcsálása csak primitív dadogás, és minden következménye fájdalom és pusztulás. A teremtés csak olyan dolgokat hoz létre, amelyek dolguk végeztével eltűnnek, felszívódnak a „játék“ színteréről. Nem hord össze tornyokban szemetet.

Amikor a Teremtő megérinti az embert, elfelejti programozott viselkedését, és elindul kezében a ceruza, csodákat rajzol, fest, zenét komponál, megteremti a formát, hogy a Teremtő üzenet testet öltsön.

Jakab István