Jakab István üzenetek 9.

A remény morzsái

Isten szerelmes minden lényébe, ez a teremtés forrása, a közös kapocs. Minden azon múlik, hogy mit gondolsz a létezésedről!

Ha úgy gondolod, hogy ez a sérelem völgye, úgy is lesz. Veled együtt jajveszékelő, boldogtalan társakra találsz, és a mostani időkben véged lesz! Elveszel az személytelen terrorban.

Ha megéled a saját projekciódban, hogy Isten szeretett gyermeke vagy, akkor ez itt a földi mennyország a számodra.

Melyik farkast eteted magadban?

Melyik általad kreált mesében élsz?

A remény morzsái a Te változásodban vannak.

Egyetlen egy megoldás van, ha változol, a világ veled változik!

Jakab István

Utolsó esélyünk a világméretű gengszterváltás

A mai világelit óriási hadseregét nem egy másik hadsereg fogja legyőzni. Vagy elpusztítják egymást, vagy a természet erői állítják vissza a földön az egyen-súlyt – az ember kiiktatásával.

Nézzünk fel a csillagos égboltra, és vegyük észre, hogy a csillagjegyek egymásba olvadva, békés összhangban rezgik a dolgukat. Egyetlen egy csillagrendszer sem képes működni a többi nélkül. Alapvető jellegzetességük a megbonthatatlan egységük. Ugorjunk a föld bioszférájába, ahol a természetben résztvevők egymás mellett élve kötelezően tiszteletben tartva kölcsönös érdekeiket, minden élő egy-másra utalva, együtt képezi a föld élőlényeit. Ez a mellérendelt üzemmód biztosítja az univerzum, a Föld és minden általunk tapasztalható létező működésének fenntarthatóságát.

Most írjunk egy új partitúrát, amikor is az egyenlők közül kiragadunk egy még egyenlőbbet, felvértezzük magasabb szellemi kapacitással, kézügyességgel, tökéletesebb hangképző szervekkel és munkabírással.

A szellemi fölénnyel való élést még nem büntetnék a természet törvényei, tudnánk az eszünket jóra is használni.

Mi van akkor, amikor céltudatosan, szándékosan, az együttműködő földi populációból kiragadnak egy fajt, DNS szinten átprogramozva egy börtönközösségbe teszik, a Földanya többi gyermekétől örökre elszakítva. Az új genezis, vagy génezés lényege, hogy különféle szinteken élő, zárt közösségeket hoznak létre. A kasztok egymásra épülve működnek. A felettük lévő csoportok hatalommal felruházott szolgái tartják fenn a rendet. Korábban korbáccsal, ma hitelekkel, törvényekkel, média szuggesztióval. Minden szinten reggeltől-estig dolgoznak, bányásznak, ha kell katonák, rendőrök, orvosok, matrózok. Életünket különféle szinteken rabságban, kiszolgáltatva éljük. Mindenki a saját szintjén nyomorog, és a felette álló szint önkéntes lábtörlője. A rendszer önfenntartó, mivel a rabok alapprogramozása a megfelelés, a becsvágy és a céltudatos felemelkedés. A kialakult status quo-ba ezer körömmel kapaszkodik. A ’’felfele nyal, lefelé könyököl” közmondásunk is innen ered.

A piramis minden szintjén élők mindaddig sorsközösséget vállalnak egymásért, amíg nem teljesül a vágyuk, és felemelkedhetnek a létra következő fokára. Itt már az a feladatuk, hogy az alattuk lévő rabokat felügyeljék és munkára kényszerítsék. A kis szürke ruhás munkások most már fehér inget és nyakkendőt kapnak, de felettük is ott állnak az öltönyös Managerek. Mindenki egyszerre rab és szolga a saját szintjén. Innen ered a rab-szolga szavunk.

A létrafokok egyre szűkebbek, így a tömeges felemelkedés akadályokba ütközik. Mivel az alapprogram a folyamatos, céltudatos „boldogulás”, karrier, ezért a létra minden fokán buzgólkodó rab-szolgák BÁRMIT megtesznek a felemelkedésért, a rendszer fenntartásáért.

A piramis tetején egy nagyon kis, a rendszert működtető, tudatos csoport áll, akinek létérdeke, hogy egy bizonyos szint felett már ne engedjen felemelkedni több rab-szolga arisztokratát.

Ilyenkor felülről lefelé megrázzák a grádicsot, és rengetegen zuhannak vissza a mélyebb szintekre. Ezt hívták háborúknak, gazdasági válságnak, bank-krachnak. Eddig nem mondtam sok újat, de miért is kell ezzel foglalkozni?

Az együttműködő rendszerek kötelezően természetesnek veszik a benne résztvevők életterét, szuverenitását. Nincs fa gyökér nélkül, fű napfény és víz nélkül, halak nem születnek tiszta víz nélkül. Képzeljünk el egy olyan univerzumot, ahol alárendeljük egymásnak a csillagjegyeket, és azt mondjuk, hogy csak az oroszlán jegy a kiválasztott és az egyedüli mérvadó, és minden más csillagkép alábbvaló. Persze, hogy nevetünk ezen. Ugyanakkor nézzük meg, hogy vélekedünk mi, magyarok a Tóthokról, a szőrős talpúakról, a cigányokról, a zsidókról. És ugyanezt megbeszélhetnénk fordítva is. Az egységben csak együttműködő partnerek vannak egymás mellé rendelve, egyenlő jogokkal és kötelező kötelezettségekkel. Bárki, aki hierarchiát épít, kiszakítja önmagát az egységből, és pontosan a létezése lényegét áldozza be a hatalma fenntartásáért. Bankrabszolga vagy, de büszke leszel a gyerekedre, ha egy zsíros banki állást kap. Szeretjük a tiszta udvart, rendes házat, de kihordjuk az erdőbe a szemetet, szeretjük az állatokat, de bármikor legyilkoljuk őket a haszon érdekében. Mindig van az a pénz, amiért megcselekszed azt, amit a természet törvényét tisztelő lényként sosem tennél meg. Képes vagy elszennyezni a tengereket, kivágni a fákat, mérgezni az ételeket, leolvasztani a jéghegy csúcsait. Semmi sem érdekel, csak a növekedés hamis illúziójával áltatod magad. De meddig, kedves embertársam?

A piramis rendszerű működés, amely az egész jelenlegi emberi civilizációnkra jellemző, halálra ítélte önmagát. Egy olyan vírus ez, amely mindent megfertőzött, elkápráztatta az érzékszerveinket, irányítja döntéseinket. Úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk megállítani ezt a folyamatot.

A vizsgakérdés a jelenlegi civilizációnk esetében az, hogy felismeri-e, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk egy halálos betegség az emberiség testén. A Földanya, a természet törvényeihez való visszatérés nem jöhet létre anélkül, hogy ne romboljuk le ezeket a rendszereket. Nincs ma a horizonton tiszta szellemű, új, hódító, követhető birodalom. A földtekén, az X-faktor és a valóságshow-k édes nyalókája ugyanúgy bolondítja a feltűnésre, kiemelkedésre ácsingózó embertársainkat Pekingben, Moszkvában, mint Budapesten, Párizsban vagy Tel Avivban.

Ezt a zárt rendszerű programot annak idején egy speciális génmódosítással hozták létre, mesterségesen kialakítva a homo sapiens-t, kiragadva természetes környezetéből és értékrendjéből. A cél egy hatékony, jól irányítható okos rab-szolga volt. Hogy ezt ma fel tudja-e ismerni, öntudatára ébredni, és megtérni a Földanyához? Ez a nagy kérdés itt a XXI. század hajnalán.

Reméljük sikerül.

A piramisrendszer egy ék az univerzum egységes körforgásában.

Jakab István

Mit tennénk ma Jézussal?

Ma mit tenne az ISTENADTA nép Jézussal? Mit változott az emberi természet 2000 év alatt? Kajafás főpap mentális lélekromboló gépezete még soha ilyen intenzitással nem programozta az isteni lényt,hogy alantas biorobottá süllyedjen…

Jézus újra eljött!

A szívünkben él egyre erősebben! A biorobot fellázadhat,a gépek lázadása! Ez az üzenet az emberre vonatkozik!

TÖRÖLHETI AZ ÁTPROGRAMOZÁSÁT! Újra emberként élhet! Visszatérhet az isteni rendbe.

Isten egy sóhajtással elsöpörhetné a gonoszt! De nem ezt teszi! Neked ad még egyszer újra lehetőséget. A szabad akaratodból visszaveheted a lelked és követheted a megadás és a szeretet útját! Téged is véresre kínozhatnak – teszik is -de kiállhatsz a sorból! MIÉRT? – KÉRDEZI A GONOSZ.

– Mert így döntöttem… És a világ is megváltozik.

Jakab István

Az vagy, amit eszel!

“Az vagy, amit eszel. Ne öljetek sem embert, sem állatot, sem táplálékot, amelyet a szátokba vesztek! Mert ha élő táplálékot esztek, az élni fog bennetek, de ha megölitek a táplálékotokat, a halott táplálék benneteket is megöl. Az élet csak az élettől származik. Minden, ami megöli a testeteket, megöli a lelketeket is. És testetek azzá válik, amit megesztek, ahogy szellemetek is olyan, amilyenek gondolataitok. Ne legyetek olyanok, mint ostoba paraszt, aki földjén megfőzött, megfagyott és megromlott magokat vetett el. És eljött az ősz, és földjén semmi sem termett. És nagy volt az Ő szűkössége. Legyetek inkább olyanok, mint az a paraszt, aki élő magokat vetett el földjén, és élő gabonát termett a földje, amely százszorosan megfizetett az elvetett magokért.

Mert bizony mondom nektek, hogy csak az élet tüze által éljetek, mert aki megöli a táplálékotokat, az megöli testeteket és lelketeket is.”

Részlet at Esszénus Evangéliumból,

Krisztus tanítása, dr. Székely Edmond fordításában

Jakab István

Isten mindenkinek üzen

Noé a kelmefestő – a kereskedők nagy csodálkozására – fát, köteleket, viaszt vásárolt nagy mennyiségben. Akik ma hallják az üzenetet, kisebb közösségekben elhagyják a nagyvárost (a globalizáció gettóit), kisebb elhagyott tanyákat, földeket vásárolnak, elhagyott falvakat népesítenek be újra. A kétkezi munka, a föld és a természet tisztelete a legnagyobb kincse az új honfoglalóknak. Tiszta vetőmag, szerszámok, mezőgazdasági tapasztalatok az útipoggyász. Egy új világ alapja az önellátás és a cserekereskedelem. Saját önellátás élelmezés és energiaszinten egyaránt. A fölösleges üzemanyag, vetőmag, növendékállatok vásárolhatóak mindaddig, amíg a saját gazdaságunk teljes egészében látja el önmagát.

Az egyre szaporodó közösségek létrehozzák saját pénzüket, a “munkabankót”. Ha éppen nincs cserealap, a saját pénzükön cserélnek. Ennek a pénznek az alapja a garantáltan elvégzett munka és nem a bankmanipuláció.

A közösség vezetői jártasak a gyógynövények, a népgyógyászat fortélyaiban. Az új közösségekben új típusú gyermekek nevelkednek, egészségben, tiszta lélekkel, boldogan. Azt a tudást kapják, amely ahhoz szükséges, hogy biztonsággal fenntarthassák magukat, családjukat, az egész közösséget. A kis kolóniák harangszóval hívják egymást a bajban és az örömben. A korszerű technika vívmányait használják, a napenergia, a vízgazdálkodás és az élelmiszertartósítás ősi módszereinek felújításával. Az általuk termelt élelmiszerek – ruha, eszközök – lesznek a legnagyobb értékek a városban rekedt emberek számára. Az életük lesz a követhető példa, a kiút, a menekülés, a homo globalicus életformából.

Jakab István

Amikor megérint a Teremtő

Az ember az Isten képmása, cselekedeteiben miért nem őt próbálja utánozni? Leigázni, uralni, birtokolni – ezek az ego legfőbb félelmei, és mivel uralkodni akar a világon, nem együtt élni vele, nem értheti saját ősi nyelvét.

A felső kollektív tudatunk meghívott tanácsadói, csak az ősi nyelven tudnak üzenni; érzések, képek jelennek meg a tudattalanban. Minél fejlettebb az ego, annál „butább“ a tudattalan.

Aki megérti a szimbólumokat, felfedezi az ősi jelek jelentéseit, megérti a katica, a pillangó igazi üzenetét, az lassan felfogja a „tudattalan“ tudatalatti nyelvét, megérti az álmok üzeneteit, a tenyér rajzait, a csigaház ráncait.

Sokkal több megvilágosult bölcset találunk az egyszerű ázsiai kultúrákban, ahol a tanult, biflázott, erőszakolt tudás nem annyira domináns. Minden, amit az ego létrehoz, a teremtés primitív utánzása. A tudás almájának rágcsálása csak primitív dadogás, és minden következménye fájdalom és pusztulás. A teremtés csak olyan dolgokat hoz létre, amelyek dolguk végeztével eltűnnek, felszívódnak a „játék“ színteréről. Nem hord össze tornyokban szemetet.

Amikor a Teremtő megérinti az embert, elfelejti programozott viselkedését, és elindul kezében a ceruza, csodákat rajzol, fest, zenét komponál, megteremti a formát, hogy a Teremtő üzenet testet öltsön.

Jakab István

Emberhús kóstoló tanfolyamokat szervezünk

„Egyelőre csak konzervből lehet mintát venni, de amilyen fantasztikusan igyekszik az ember a civilizációnk elpusztításán, egy pár év és friss húsból kóstolhattok.

Nem kell hozzá történésznek, politikusnak, közgazdásznak lenni, hogy észrevegye, hogy milyen módon zsigereltük ki a földet, hogy meglássa, hogy ez így nem mehet tovább!

Az évi három százalékos GDP növekedés egyszerűen maga az út a pokolba.

Milyen csodát lehetne tenni ebből a földből! 9 milliárd ember is élhetne boldogan, de nem, mi mérgezzük az embereket, mi uzsorakamatokat vetünk ki, mindent a haszon reményében. Egyik pillanatról a másikra – amikor az emberek felébrednek -, megszűnik a bizalom a pénzben, a politikusban, az aranyban, és egy olyan végtelen stressz lesz benne, amit el sem tudunk képzelni.

A tömegpszichózist egy párszor már meg lehetett tapasztalni, pl. francia forradalom, vagy 1914, a nagy orosz forradalom, amikor eldörrentek az Aurora hajó ágyúi, és az emberek, mint az állatok rontottak neki a cári családnak. Az állat dolog bennünk van, a vérünkben, és amikor az áruházak polcairól három napon belül elfogynak az élelmiszerek és elfogynak az energiahordozók, mert nem vagyunk hajlandóak szabad energiát használni – mert az nem tud hasznot hozni az államnak és a nagyvállalatoknak -, akkor…

Az ember egyszerűen egy barom, bocsánat, hogy ezt mondom, jómagam is az vagyok, tehát nincs itt kivétel, én is csörgetem a kocsit az áruházakban, és boldogan megyek haza és vallom azt, hogy a pénz nem boldogít, csak az, amit veszünk rajta. De egy idő múlva ez a pénz, mivel csak a bizalom tartja fenn, egy üres, értéktelen papírdarab lesz az emberek kezében, és semmi több.

Mi lesz akkor?

Már most lehet látni, hogy az édesvíz készleteink fogyóban vannak, hogy a Föld nem képes eltartani a növekvő populációt, hogy minden percben egy futballpálya méretű erdőt irtanak ki, hogy a vizeket elszennyeztük, a halak 90%-át kihalásztuk, tehát mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a végpusztulás bekövetkezzen.

Ha hihetünk a mende-mondáknak, akkor ez a hatodik civilizáció. Hogy lehet az, hogy ez a kőbaltás ember nem volt képes megtanulni, hogy a Földanyával együtt kell élni, és nem kirabolni? Nem az urai vagyunk ennek a csodálatos bolygónak, hanem a vendégei. A vendégek pedig nem szarnak az asztalra.

Abban a pillanatban, amikor az emberek elkezdenek éhezni, minden korlátot felülírnak, és bármit megtesznek azért, hogy az éhes gyermeküknek enni adjanak. Most nézz a gyermekedre, és kérdezd meg magadtól, hogy hajlandó vagyok e bármilyen változást létrehozni azért, mert szeretem őt? Vagy ugyanúgy csinálok mindent, és tudom, hogy ezek a végkifejlet utolsó órái.

Most hozzátok szólok, kiválasztott népek. Ugye nemcsak a zsidóság, hanem a magyarság is kiválasztottnak tartja magát, hogy mi vagyunk, akik majd kipukkantjuk a békegalambot a fejünkből – ezt mondta Pio atya. De egyelőre ez a békegalamb csak büdös.

A szkíták örökösének tarjuk magunkat, ugyanakkor az a fajta életstílus, amit a szkíták képviseltek, hol jelenik meg a magyar társadalomban?

Akkor most elmondom nektek, drágaságaim, úgy a zsidó testvéreknek, mint a nagy magyar ősöknek, Nimród unokáinak, hogy a kiválasztottság nem valami rang, nem valami lehetőség, hanem egy őrült nagy felelősség!

Nézzük meg a zsidók felelősségét, és most nem a cionista barmokról beszélek, akik az utóbbi időben végzik a dolgukat, hanem azokról az ébredő zsidókról beszélek, akiknek ugyanúgy ébredniük kell, mert a program bennük is megvan, ahogy bennünk, magyarokban is, akik látják, mert maradjunk annyiban, hogy az átlag műveltségünk még ma is jóval magasabb, mint bármelyik nemzeté. Mi zseniálisak vagyunk, ezért tudtuk követni őket minden időben. Ugyanakkor ma már mindent elkövetnek azért, hogy az oktatási rendszer összeszerelő barmokat neveljen az iskolában, és ne szülessenek Jedlik Ányosok, illetve hadd ne soroljam a magyar elme csodáit.

Tehát el kell dönteni kedves kiválasztott népek, először is rendbe kell tenni a vallás nevű dolgot, mert egy az Isten, a többi csak vallás. Én hittel vallom, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és nincs olyan, hogy cigány, zsidó, muszlim, hanem csak ember van. És ha emberként tudsz viselkedni, akkor emberként tudsz viselkedni a Földanyával szemben is.

A Földanya ma már kicsit prüszköl, odacsap, néha előveszi a kis vulkánjait, de egyre szélsőségesebb jelzéseket fog adni neked, hogy kedves vendég, szedd a sátorfádat.

Ha tönkretettél mindent, kiittad az utolsó korty vizet, akkor tessék egymás vérét szlopálni. De mit csinálok azon a napon, amikor ez bekövetkezik? Mit mondok a gyermekemnek? Azt, hogy igen, az én nemtörődömségem, az én közönyöm, az én rablói fogyasztói magatartásom engedte meg, hogy ez legyen?

Milyen jövőt adtok a gyermekeiteknek kiválasztott népek gyermekei?

Zseniális iskolákban nevelitek őket, de a túlélésre nem tanítjátok meg őket.

Az elkövetkezendő időben igenis az a túlélő, aki tud majd tüzet gyújtani, és aki önállóan tud élni a közösségekben, addig az 5 percig, amíg a panel proletár meg nem jelenik, és az utolsó falat ételedet fel nem falja, és utána együtt mentek tovább hordákban kifosztani a másik közösségek tagjait, de amikor azok is elfogynak, akkor szépen néztek egymásra, mint azok a légikatasztrófában megmaradt emberek, akik egy hét múlva már a halott társaik farpofa steakjét eszegették.

Tudom, hogy borzasztó ezt így kimondani, de olyan programok működnek bennünk, amik a túlélésért bármit képesek megtenni.

Ott tartunk, hogy a Mad Max nem egy őrült fantazmagória, hanem egy előre vetített dokumentumfilm. Akkor most felteszem a nagy kérdést, hogy mi lenne a megoldás?

Higgyétek el, itt az utolsó órában, de miről is beszélek, utolsó másodpercben be kell húzni a féket! Ha szeretjük a gyermekeinket, akkor el kell fogadni, hogy a megtérés az egyetlen mód, megtérni, megbocsátani, szeretetben élni a társainkkal!

Tudom, hogy a fentiekben leírtak borzasztó dolgok, de nincs más út, össze kell fogni a földlakóknak, akár az ide érkező migránsokkal (egyébként az Afrikából érkezők, akik már hallottak a kannibál étkezési szokásokról, sokkal jobb túlélők) is, hogy mentsük meg a Földet, illetve a Föld megmenti önmagát, de ha akarunk jövőképet, és azt akarjuk, hogy a mostani, hatodik civilizáció ne menjen a levesbe, ahogy az előző öt, akkor az utolsó tized másodpercben lépjünk vissza a szakadék széléről, és tegyük azt, ami az ember dolga. Mert az ember nem más, mint egy darabka Isten, és Isten nem más, mint a feltétel nélküli szeretet, és az egész univerzum nem más, mint egy csodálatos rezgés csomag, ami mára már rengeteg intelligens fajt létrehozott, akik túlélték a saját holokausztjukat. Most az ember fuldoklik a sajátjában, és tudjátok meg, hogy addig innen nincs tovább út se a Marsra, se sehova, amíg nem vagyunk képesek felemelkedni a saját mocskunkból.

Embertársaim, ez nem egy pozitív írás volt, de itt és most ez jutott eszembe.

Nincs ingyen élet! Vagy felébredsz, vagy álmodban ér halál.

Borzasztó, hogy azon spekulálnak az emberek, hogy ha ez bekövetkezik, akkor, hogy tudnak méltósággal eltávozni a Földről úgy, hogy ne a kannibálok étlapjára kerüljenek.

Én megjártam a poklok útját, de nem ez az út, higgyétek el!

Ébresztő drága testvéreim! Ébresztő!”

Jakab István