Jakab István üzenetek 6.

A lelkeknek nincs földi arcuk

Halottak napján a közös tudat erősebben nyitja meg az égi csatornákat, és a rég nem látott lelkek vendégségbe jönnek.

Az este gyertyagyújtással kezdődik – Anya, Apa, Nagymama, Jóbarátok a meghívott vendégek, aztán meditációs pózban ülve csendbe burkolódzunk.

A fejünk tetején egy gyönyörű kék tavacskát nyitunk meg, amelybe a saját lelkeink is megmártóznak. Minden a kék és a fehér fény közötti fénykavalkádban pompázik, nincsenek árnyékok. A horizontra nézve, nagy számban, madárkáknak tűnő lélekraj tűnik fel, megérkezve csobbannak a tóba. Anyát, Apát vártam, a Barátaimat, és meg is jöttek.

A földi arcuk, az itteni élet vonásai a lélektesten semmivé válnak. A létezési formájuk fény és magas vibráció, mintha egy kristálycsúcs oldalán két szárnnyal léteznének. Megérkezve a jövevények beleolvadnak a tó tükrébe, és érzékeljük az egység csodálatos mámorát. Mi, mint vendégváró lelkek, semmiben sem különbözünk a jövevényektől.

A gyertyák fényesebben égnek, és mi tobzódunk az egység eufóriájában. Már nincsenek különálló lelkek, csak egy gyönyörű, nagy fénycsóva lebeg a víz tetején, azt teljesen átvilágítva töltik ki minden cseppjét.

Meghívtam a földi otthonomba a fénytestvéreimet, hogy látogassanak el hozzám. A fényáradat kék tengerré változtatta minden porcikámat, szétáradt testem minden zugába. Itt-ott megérintve érzékeny, gyenge pontjaimat. Eltűnt a súlyom, csak a lelkek kék fénye táncolt testem tavának fodrain.

• Nosza, most megmutatjuk, hogy mi hol lakunk.

Lélekszárnyra kapva, mint óriás madársereg szeltük át az eget, mindenhol a lélek fényének türkizével beborítva a semmi tájait. Egy csodálatos kristálymezőre érkeztünk, ahol csúcsos hegyikristályok összenőve alkották a lélek forrásainak keltető fészkét. A lélekcsírák hasonmásai a kristálykert lakóinak, azzal a különbséggel, hogy a lelkecskék képesek szárnyra kapni, bárhol megjelenni, ahol testvérkéik élnek. Egy kristálycsúcs ránk is várt. Ráhuppanva a csúcsára, az ősi születés egységélményének katarzisát tapasztalhattuk meg újra. Érzed, hogy vagy, de mindenkivel egy vagy, a fényoszlop csodálatos vibráló rezgő részeként, a fényhordozók egyéni tudatával.

A test nem hívott vissza, de mint a kötelességtudó lélekmorzsák, visszatértünk a közös tavacskánkba, amit kékre festettünk a lélektestvéreinkkel, beborítva, átitatva testünk oltárának minden szegletét. Ez a fény most már örökre a miénk, nem engedjük el.

Átmoshatjuk vele fáradt, félelemtől szenvedő sejtjeinket, minden porcikánkból egy újabb lélekmorzsa éli meg szabadulását. Amikor egyszer megéled fénylény voltodat, onnantól mindig van lehetőséged a fénytestvéreidhez csatlakozni, bevilágítva az óriási lehetőségek birodalmát.

Amikor közösen meditáltok, lélektesteitek összeérnek, és közösen ültök ugyanabban a tavacskában, amiről azt hittétek, hogy ez ti vagytok, és csak a tiétek.

Jakab István

Madarat tolláról, embert kapcsolatairól ismered meg.

Gyakran figyelem meg a párokat, és szeretném megérteni, mi tartja össze őket? A feromonok hosszútávú ragasztó tulajdonságában nem bízom. Az érdekek, vagy a félelem a rosszabbtól, sok börtönajtót tartanak zárva. Mit tanulhat egy cizellált, finom lélek, egy nyers, haragvó előember oldalán? Hogy választunk, vagy hagyjuk, hogy válasszanak, megbódulva a lószar „illatán”, verébként vergődve egy életen át?

Te kinek az oldalán tipegsz?

Miért fontos egy férfiben az intelligencia, a lelkifinomság, a kedvesség, a tiszteletteljes kommunikáció mindenkivel szemben? Ez a feminim oldal, a gyengédség forrása, az igazi belső erő megnyilvánulása.

Nem kell domináns alfahímként emberkedned, gyakran közönséges nyers erőd fitogtatva, kapcsolataid mögé bújva, kompenzálva belső gyengeségedet.

Jakab István

A gondolat ölelése

„Létezhet-e itt a Földön tisztán szellemi kapcsolatban megvalósuló szerelem úgy, hogy nem tartunk fizikai érintkezést? Nem találkozunk, mellőzzük a simogatást, a közös étkezést. Abelard és Heloise leveket váltott egymással, ezen keresztül tartották kapcsolatukat, ezen keresztül élték meg szerelmüket. Ennek ma létrehozhatjuk elektronikus változatát is. Végletek vannak, a középút, az alapállás megtalálása lenne újból a cél, ahol a szellem is jól lakik, de a test sem sorvad el.

Heloise és Abelard

Avagy mi is az a szerelem, mi is az a női-férfi kapcsolat?

Csak múlandó művet érdemes kiadni, a halhatatlan maradhat kéziratban. A halhatatlan mű és ami benne van, ember és Isten között történik. Megtörtént akkor is, ha senki sem tudja. Isten emlékszik rá szívében, amikor már a papírok elégtek úgy, ahogy egy obeliszk elporlad, mint a homok. Nem a könyv dolga már, nem kell neki olvasó, nem kell történetíró.

Az ókor mítosza szerint az emberek az ősidőben kétarcú, négykezű, négylábú lények voltak, és olyan erősek, hogy az Istenek féltek tőlük, ezét kettévágták őket. Így keletkezett a férfi és a nő. Az Isteneknek így már nem kellett félniük. Az ember nem gondolt többé a világuralmára, mert egész életében a levágott másik felét kereste.

Swedenborg azt mondja: „A túlvilágon nincsenek külön férfi és női lények, hanem egybeolvadt házasságok. Egy ilyen házasságban összeolvadt férfi és nő alkothat egyetlen szellemlényt. A nő és a férfi ikerlelkek, nagyon ritkán megesik, hogy itt a Földön is találkoznak. A túlvilágon nem kell várniuk egymásra, az istenlétbe csak közösen léphetnek be.”

Egészen biztos, hogy a szerelem eredete más, mint a szexusé. A szerelem az isteni nő és az isteni férfi kapcsolata, ebben a kapcsolatban két, eredetében, származási idejében, metafizikai lényegében tökéletesen más, ki nem egyenlíthető, egy nevezőre nem hozható lény, az isteni misztériumban találkozik és egybeolvad.

A szexus ezzel szemben az arányosan, és szimmetrikusan elosztott természeti lényeknek egymással való kiegészülése.

Kantnak igaza van, csak egy férfi és egy nő tesz ki egy egész embert – a természetben. A szerelemben az isteni férfi és az istennő találkozása nem egy egész, hanem ennél több. Annyival több, amennyivel Isten több, mint a természet. A szerelemben találkozott, és egybeolvadt férfi és nő két psziché teremtő, misztikus összeolvadása. A szexusból új természeti lény származik, a szerelemből új psziché származik.

Ha két természeti lény szerelem nélkül egyesül, akkor merő természeti lény egyesül. Ez az állatvilág esete – talán. De van szerelem, amely testi érintkezés nélkül, két psziché találkozása és násza. Ez a szerelem, amelynek gyümölcse az anyagtalan psziché.

A névtelen, halhatatlan Abelard és Heloise levelezésében azt írta meg, amikor a két szellemi lény, a férfi Abelard és a nő, Heloise szerelme a szexust, mint egy görög lány a természetet magától leveti, és a lélekházasság misztériumában egyesül. Ez a világtörténet egyetlen teljesült és boldog házassága. Ez a merész és megvalósíthatatlan és lehetetlen, de ez a követő, a parancsoló és egyedüli igaz szerelem.

Amit mond, nem példa, nem tanítás, nem elmélet: ahogy nem kíván pénzt, hírt, nem állít fel szabályt sem, és nem szólít fel követésre. Így beszélte meg önmagával és Istennel és így van.

Igazi szerelem nem a két fél találkozása, hanem a két psziché világának isteni érintésre való misztikus egybeolvadása és teremtő mozzanata.

A férfi és a nő ebben a kapcsolatban nem szaporodik, hanem teremt, vagyis az isteni teremtésben részt vesz. A férfi és a nő az istenülésben szaporodik. Ahhoz, hogy az istenülés megtörténhessék, van a másik nem. Ezért van a nőnek férfi, a férfinek a nő. Van a tökéletesen és teljesen más és különböző lény és világ. Ebben az idegen és más világba kell átlépni, és magát ott kell hagyni, és a másik őselemben el kell merülni. Ez a szerelem. Ez a megfeledkezés önmagamról, a beolvadás a másikba. Az önmagamról való teljes lemondás feltétele csak a másik nemben van meg. Minden tettemben és gondolatomban, életemben, minden mozzanatban meg tudom magam tartani, a szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni, ezért van, hogy énünkhöz kötött lények, titánok és szirének nem tudnak szeretni. Önmagamat nem tudom feladni csak úgy, minden további nélkül.”

Hamvas Béla – „A láthatatlan történet” című könyvéből.

„A szexualitás kabbalisztikus értelmezése

A hagyományos zsidó kultúra mindig pozitívan viszonyult a nemiséghez. A kabala azonban kiemelkedő jelentőséget tulajdonít neki, mivel a fizikai és spirituális világ egyesítését látja benne. A szexualitásban rejlő energia kiaknázása közelebb vihet Istenhez.

A kabbalisztikus elmélet szerint a fizikai és misztikus világot egyaránt férfi és női dimenziók alkotják, amelyek egyenrangúak egymással. Az ember kezdetben egyesítette magában a férfi és női princípiumot, a történet későbbi változata, amely szerint Isten Ádám oldalbordájából teremtette Évát, a kabbalisták számára a szoros érzelmi kapcsolatot hangsúlyozza, hiszen a bordakosár fogadja magába a szívet, a szerelem jelképét.

Ennél is fontosabb, hogy ezeknek a dimenzióknak az egysége teremtő egység, az Ein Szof megtermékenyítette Elokimot, hogy megteremthesse a világot. Az ember szerelmi egyesülése ennek a teremtő egységnek a tükörképe.

A szexualitás kabbalisztikus értelmezése holisztikus szemléletű, vagyis a szexualitásnak nemcsak fizikai, hanem intellektuális, érzelmi, morális spirituális aspektust tulajdonít. A nemi gyönyör Isten megismerésének bevett, elfogadott útja.

Az emberi lét kiteljesedésében és az Isten megismerésében a Szefirot minden eleme szerephez jut. A szexuális tevékenység szimbóluma Szefirot alján középütt elhelyezkedő jeszod, amely azonban elválaszthatatlan az összes többi Szefirától. Ahhoz, hogy jeszod hatékonyan működjön, tevékenységébe be kell vonni a többi szférát is. Az Istenhez vehető út megtalálásában a jeszod, és a szexualitás éppoly fontos, mint mondjuk a hokma, az intellektuális megismerés. A fizikai kapcsolat hiánya éppolyan helytelen dolog, mint a szellemié. A misztikusok szerint a szombat-mennyasszonnyal kötött házasság révén egyesülhetünk Istennel, vagyis szombat örömét fizikai és spirituális síkon egyaránt kell értelmeznünk.

Jacob Franc spirituális, kabbalisztikus kutató a mellett érvel, hogy a gyakori szex hozzájárul a spirituális magaslatok eléréséhez. Eretneksége miatt kiközösítették. (És még Jacob-nak is hívták.)

Ahhoz, hogy ezt az egészet értelmezhessük, a fenti mondatokban szereplő alapgondolatokat tisztázzuk.

A szefirot (egyes száma: szefira), a tíz isteni kategória, vagy energia, amelyet úgy kell elképzelnünk, hogy a teremtés során Ein Szoft (a végtelen, anyagtalan Isten), aki lehetővé tette a teremtés folyamatát és a teremtés előtt is létezett. A formarezonancia és az információalapú teremtés, amely létrehozza a tízes rétegződést. A hierarchikus kooperáció lenyomata ugyanúgy fellelhető az egész univerzumban, mint az emberi test rétegződésében, felépítésében. Ennek kapcsán fontos kijelenteni, hogy a szefiák rétegződése egymás nélkül nem tud működni, nincs értelme. Bármelyik szefira kikerül a rendszerből, a rendszer összeomlik. Ezért fontos része a szexualitás az egész működés alapjaként, amely egy alacsonyabb rezgésszintet tulajdonít magának.

Tehát tisztán szellemi kapcsolat tökéletesen értelmezhető tisztán szellemi lények között. Amikor leszülettünk a Földre, a Földön dolgunk van az élettel, az élet fizikai aspektusával is, amely a test-lélek-szellem harmóniáját kell, hogy megvalósítsa.

Mit is jelent ez? Nem a titánok és szirének harcát kell megélnünk, ahol az ellentétes nemek folyamatosan harapják egymás testét vágyaikban marcangolva, hanem az egyensúlyt. Vegyük tudomásul, hogy a szexualitás alapja minden harmóniának és létezésnek, ahogy a lélek egyensúlya is alapja a test és a szellem harmóniájának. Ez egy örök tánc, örök körforgás, nem tudunk kimaradni belőle. Hogy minek hol és mikor van a helye, az az egyéni szabadság kérdése.”

Jakab István

Jeremy Rosen – „Kabala” című könyve nyomán

Mi van, ha atombomba is szeretetből van?

Minden a szeretet energiájának különböző minőségében, rezgésszintjén történő megnyilvánulás az életben. Amikor ennek tudatában kezded szemlélni a dolgokat, a nagy kérdések leegyszerűsödnek és megérkezik a megoldás: vágyaid, érzéseid, rezgésszinted összhangjában nyilvánulsz meg, teremtesz, ítélsz és megítéltetsz. Amikor eljutsz odáig, hogy minden EGY, minden fényből van, és létezik egy olyan fény, aminek nincs árnyéka, akkor arra is rá kell jönnöd, hogy az egész világ a szeretetenergiából építkezik.

Igen ám, de azonnal jön a kérdés, hogyan teremtődhetnek szeretetből az olyan dolgok, mint az ágyú, a Chemtrail permet, a fertőző kullancs, az Ebola vírus, a GMO, vagy a mérgezett oltások?

Te is a szeretetenergiából születtél és éppen amilyen tudatállapotban élsz, pont annak a vetületeit fogod felfogni, megtapasztalni. Ha a harag és gyűlölet szintjén vagy, akkor igenis megtalál téged a harag és a gyűlölet, az erőszak, a háború. Ha kullancs vagy az életedben, akkor igenis megtalálnak a vérszívók, az energiavámpírok. Ha settenkedsz az életben, netán könnyű szerrel szeretnél pénzt keresni, akkor megtalál a bank, aki könnyűszerrel szerez pénzt tőled, mert ő a Te kivetülésed. Gondold végig, ha Te lennél a bank, akkor megtennéd-e ugyanezt, vagy sem? Nem kell azonnal válaszolnod, csak figyelj! Amíg háború és békétlenség van a világban, azt is mi teremtjük. Amíg permetezik az embereket, mint a patkányokat, addig gondold végig, hogy az emberek mit tesznek növényekkel. Minden a mi kivetülésünk.

Nagyon nehéz abba belegondolni, hogy a jó és a rossz egy és ugyanaz. Minden fényből van, minden a szeretet energiájából van, csak vegyük tudomásul, hogy minden a saját rezgésszintjén létezik. Abban a világban élsz, amibe beleszülettél és magadnak kialakítottál. Miért van az, hogy bár évek óta mezítláb járok az erdőben, soha egyetlen egy kullancs sem volt kíváncsi rám? Miért van az, hogy egy társunk, aki ötven kullancsot is kiszedett a kutyájából és megölte őket, majd amikor rájött arra, hogy mit tett ezzel és a kiszedett kullancsokat inkább visszavitte az erdőbe, többet nem találták meg a kutyáját a kullancsok? Miért van az, hogy olyan kérdéseket raknak az arcodba, amiről azt hiszed, hogy semmi dolgod sincs vele, pedig épp azon a területen van feladatod magaddal, amiről azt gondolod, hogy ott nagyon is rendben működik az életed. Ott van benned valami mélyen elásva. Amikor irdatlan energiákkal sikeres vagy az életben és ennek ellenére azt mondják rád, hogy élhetetlen vagy, nézel nagyokat: nézd meg, mit teremtettem! Közben ott van a gyökérprobléma, ami abból ered, hogy valamikor gyermekkorodban beléd oltották, hogy élhetetlen vagy és tudat alatt egész életedben ez ellen küzdesz. Mindig nézd meg, amikor megkérdezed a másiktól: „te férfi vagy?”, akkor a Te férfiasságod sérült valahol az út során. Amikor túlzottan ragaszkodsz valamihez, amit megszereztél, akkor a háttérben Te magadat érzed értéktelennek, ezért láncolod magadhoz az embereket, tárgyakat. Mindjárt meg tudod magyarázni, ráfogod az egóra, hogy az akar birtokolni benned. Nincs más dolgod, csak figyeld, mit gondolsz, mit reagálsz, mit cselekszel. Mivel minden egy, a kérdéseinkre, a saját és a világ problémáira bennünk vannak a válaszok és a megoldások. Sok volt ez így egyszerre? Rágd végig mondatról mondatra, én sem értettem meg elsőre, de amikor megjöttek a válaszok, akkor többször borsózott a hátam.

Jakab István

A fény forrása a szeretet

Minden kérdésre, amit felteszel,

A válasz örök idők óta itt van.

A te fejlődésed az igazi kérdés,

Hogy mikor leszel képes felfogni az üzenetet.

Dolgod, hogy emeld a rezgés szinted.

Hangszer vagy, lehetsz bőgő, a nagy bőgő,

Vagy szférák fuvolája.

Mindkét létezésnek megvan a diszkrét bája.

A végtelen lehetősége, a fény teljes spektruma áll rendelkezésünkre.

Rajtunk múlik, hogy a kulcslyukon át kukucskálunk,

Vagy sarkig tárjuk az ablakot,

És bebocsájtjuk a nap széles, kedves mosolyát.

A legnagyobb kérdése a földi létezőnek: mi a fény?

Az univerzumot működtető energia,

Amit úgy hívunk, hogy szeretet…

De csak ott tud kialakulni, láthatóvá válni,

Ahol képesek azt befogadni, és újra generálni.

Ez a számunkra az érzékelhető világ.

Így érted meg, hogy mitől is az egyetlen mozgató erő,

A szeretet.

Amikor az égre nézel, csillagok milliárdjai szemeznek veled,

Ahol fényt látsz, ott már felfogták, hogy mi a szeretet.

Lehetsz fekete lyuk, mi elnyeli , legyűri akár a végtelent,

Legyél tündöklő csillag, ki szeretve van és képes szeretni!

Jakab István

Mágusok harca

A félelem teréből félelmetes dolgokat teremtünk. Nehéz a mai eseményekhez pártatlanul, semlegesen viszonyulni. Ugyanakkor ez az egyetlen látásmód, ami a megoldáshoz, a továbblépéshez vezethet. Az utolsó evolúciós ugrás, amire ismeretünk van, az genetikai őseink őstengerek elhagyása és a szárazföldre történő megérkezése volt. Ez nem egy önkéntes döntés volt, kényszer hatására cselekedtünk. Vagy az óceán forrósodott fel a fenekünk alatt, vagy elfogyott az élettér, amely biztosította létezésünket.

Jelenleg is egy evolúciós ugrás előtt állunk. Ne kérdezd meg, hogy hová tudnánk továbblépni a szárazföldről. Az univerzum még zárva van a vad emberhordák elől. Ezt a fajta tudatszintet még nem engedik exportálni. Kinek van kedve a föld alá menni? Ki kíváncsi az ott létező entitások, sárkányfiak, hüllők társaságára?

Az ember evolúciós lépése a tudatán belül zajlik. Képes-e az elme által alkotott félelem térből átlépni a szívtérbe, ezen keresztül csatlakozni a Teremtőhöz, a feltétel nélküli szeretet állapotába?

Miért van az, hogy egyre több ember áhítja a világbékét, és az emberiség mégis a háború réme felé halad?

Számos módszerrel okítják társainkat a tudatos teremtésre. Pénzt, paripát, szerelmet programoznak.

Szeretem, MERT… Kívánom a SOKAT… Gyűlölöm, MERT… Utálom, MERT….

Még ha látszólag pozitív dolgokat is szeretnénk létrehozni, a kiváltó gondolat a hiány teréből érkezik, és köze sincs a szívtérhez, ahová igyekszünk.

A Teremő szempontjából nincs különbség, minősítés, érzelmi modulus. A tiszta elme állapota a VAN-ság állapota. Itt már nincsenek félelemek, nincsenek vágyakozások, csak a tiszta, árnyék nélküli szeretet. Ez az az állapot, amit nagyon sokan nem képesek felfogni, sőt, amikor említik nekik, akkor idegesek tőle.

Hogy jön ide a mágusok harca?

A megemelkedett energiaszint, a közös tudattérben felhalmozott információk megteremtették a lehetőségét az emberiségnek az evolúciós ugráshoz. Mindenki a megvilágosodás felé igyekszik, csak nem jut el hozzájuk az információ, hogy egy lépést sem kell tenniük, csak magukkal kellene foglalkozniuk.

A jelenlegi korszak irányítói és élvezői elűzték a fényt az életünkből, valóban fényűzően élnek. Létérdekük a félelem energiájának, és a káprázati világ fenntartása, mert ez az a tér, ahol kicsinek, elesettnek és elszakítottnak érzed magad az EGY-ségből. Amíg képes vagy gyűlölni, eszeveszetten vágyakozni, „szeretni valakit valamiért”, addig képtelen vagy a minőségi változásra. Ezer tanfolyamra, kurzusra is elmehetsz, de csak a hitrendszereidet cseréled hitrendszerekre, és újabb megosztott csoporttudatosságokkal a hiánytérből vágyakozol a béke, a szabadság, a szerelem és a gazdagság után.

Minden gondolat teremt. Ennek alkotásait éljük meg nemcsak fizikai, de társadalmi és magánéleti szinten is. Ma már létezik egy általunk is felfogható, értelmezhető teremtési sík, és ez a Teremtő szemszögéből értelmezett valóság.

Amikor megtanulsz bármit érzelmek nélkül szemlélni, nem odaadni az energiáidat a félelemnek vagy a vágyakozásnak, akkor lépsz be abba a felsőbb teremtési a síkba, ahonnan már lehetőséged lesz létrehozni a változást. Ezt az utat zárjuk el magunk elől érzelmi reakcióinkkal.

A rendszer fenntartásának mágusai minden eszközzel lent akarnak tartani. A változás egyéni út, de csak a szívtérből lehet elérni azt a csatornát, amin keresztül túljutsz a korlátokon, a mezőkön, és mindenen, amit az ember elkövet, hogy megőrizze azt a pocsolyát, amiben jelenleg él. Egyre melegebb és forróbb a víz a fenekünk alatt, vár a part, az új élet, egy új, magasabb tudatszintű emberiség megszületéséhez.

Itt a fény, amit elhoztak, és úgy tudsz csatlakozni, hogy megéled és kiárasztod a benned lévő fényt is. Így válsz fényhozóvá.

Jakab István

A Szeretet hatalmasabb mint a halál

A szeretet az egyetlen halhatatlan, ami téren és időn is áthatol.

Az egyetlen összekötő szál, az átjáró a magasabb dimenziókkal.

Idáig mindent ész érvekkel próbáltunk megoldani, most próbáljuk meg a szív útján, a szeretet mindenhatóságát felhasználni problémáink megoldására.

A szeretetnyelv az egyetlen kommunikációs csatorna a felsőbb Énnel, az Univerzummal.”

Jakab István