Jakab István üzenetek 5.

Mit adott a Mantra Jakab Istvánnak?

40 éves lehettem és minden hirtelen kétségessé vált bennem. Észrevettem a történelemben, a hit oktatásában a hazugságokat, nem stimmelt a fizika, nem stimmelt a kémia. Valami másra vágytam, valami olyanra, ahol megértem a világot. Nem is tudom pontosan hol botlottam a Mantrára, de akkor még minden évfolyam minimum 200 fővel indult. Kiválasztották, hogy kikkel indulhat, bizony még felvételi is volt. Mindenféle ábrákat tettek elém és rajzokat, és izgalmas volt látni, hogy valami más érdekli őket belőlem, mint a korábbi iskolák tanárait. Talán akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy mi az, hogy másként látni a világot. Hogy van egy olyan világ, amit nem mindenki lát, vagy nem akar látni. Gondolkodni nem egyszerű dolog – mondta Henry Ford az autógyártó -, éppen ezért nagyon kevés ember gyakorolja.

Fantasztikus tanárokkal találkozhattam.

Amikor először megérkeztem és ott ücsörögtem a padsorokban, az volt az első gondolatom, hogyha az emberiség ezeknek az ismereteknek a tudatában lenne, valószínűleg másként zajlanának a világban az események. Rá kéne jönni az embernek, hogy tévúton jár a tudományban, a vallásban és az élet nagyon sok más területén is. Ez a tévút már több civilizáció vesztét okozta. Mi miért is rohanunk a saját vesztünkbe? Miért nem hallja ezt több ember? Miért nem változtatunk ezeken a dolgokon?

Ma már látom a való világot. Látom azokat az embereket, akikkel együtt ülhettünk a padsorokban és minnyájunk élete megváltozott. Hiába volt orvos, pap vagy tanár, a Mantrán kigyógyult minden belévert tudatos imaginációból.

Volt egy meditáció, amit végig zokogtam. Voltunk vagy százan a teremben és nem tudtam abbahagyni a sírást. Professzor Szász Ilma vezette a meditációt. Bevitt valahova és ott rekedtem egy kicsit. A sírás talán fél óráig is eltartott és óriási kapukat nyitott meg számomra. Ez az egész életemen át velem van és követ.

Mit adott nekem a Mantra?

Egy új világot, amit azóta is élek és nem csalódtam benne. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki útkereső a mai világban, aki nem találja a helyét, az itt megtalálja.

Jakab István

Mi a legsúlyosabb karma az életben?

Amikor nem vagyunk képesek tiszta szívvel szeretni!

Nem adjuk meg a test mindennapi kenyerét, az érintést!

A lelket hamis mesék börtönében láncra verve elzárjuk a szeretet tiszta fényének világosságától, távoli univerzumok elérhetetlen álmaival etetjük nap, mint nap nagykanállal.

A szellemet a korlátaink közt, karikával a saját orrunkban vezetgetjük,

és fennhangon hirdetjük, hogy ez a megvilágosodás.

Éld az életed!

Ha szeretsz, magad légy a tűz!

Ha táncolsz, magad légy a tánc,

Az életed egy nagy zenemű, sok felvonással!

Légy magad a karmestere, törekedj a harmóniára!

Az élet nem börtön, ne tedd magadnak azzá!

Maradhatsz szép, tisztán,

lehetsz éber, tudatos és boldog.

Nem a szenvedés a feltétlen út a megvilágosodáshoz!

A jelenlét a kulcs.

A tollam hegyén a kulcs, itt vagyok, jelen vagyok.

Jakab István

Nem kell egyedül járnod azt utat!

Aki a spirituális fejlődés során nem élte át a szenvedést, fájdalmat, bánatot, az még egy lépést sem tett meg ezen az úton.

Aki jár az ösvényen, de nyavalyái az út során végig megmaradnak, az nem hallotta meg a tanítás lényegét, a feladás, a megadás kegyelmét, amit magunkkal szemben gyakorlunk.

Azért hozzá tennék! Ne járd egyedül! Aki veled tart szeresse jobban önmagát mint téged. Ne kelljen soha bocsánatot kérnie mert meggondolatlanul bántott. A halk szó sosem a gyengeséged jele, hanem a belső érődé…

Jakab István

A nemcselekvés iskolája

Arra számítanak, hogy kimész az utcára, s hőzöngsz és lázadsz. Tudod-e, hogy úgy 2006 októberében, nem magyar rendőrök hajtották végre az arcnélküli terrortámadást, amire azóta is úgy emlékezünk, mint vélt demokráciánk sárba taposására?

A megszólíthatatlan hatalom odafigyel arra, hogy ne honfi társaid álljanak veled szemben. Hisz európai csendőrség címszó alatt összeszednek lelketlen, empátia nélküli, szolgalelkű zombi zsarukat bárhonnan, akiknek semmit nem mond az a mondat, hogy „magyar rendőr VELÜNK VAN!”

Ez sem mostani ötlet, ugyanis már az 1848-as forradalomban is az volt a gyakorlat, hogy a magyar haderőket több száz kilométerre vezényelték, csak hogy ezáltal ne tudják támogatni a magyar forradalmat.

Ne vesszünk el a részletekben, ugyanis egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmeteket: bármilyen szituáció, amibe belekényszeríted önmagad, mint párkapcsolat, üzleti kapcsolat, iskola, baráti viszony…etc. , meg kell figyelned önmagad, olyan szempontból, hogy mennyire tudod magad elfogadni és szeretni ABBAN A SZITUÁCIÓBAN, melybe belesodródtál – vagy megengedted, hogy belekerülj.    Ha valóban úgy érzed, hogy őszintén szereted magad abban a szituációban, akkor azt tovább kell folytatni. Ám ha bármilyen módon azt érzed, hogy eladod magad, megerőszakolod magad – tehát hozzád MÉLTATLAN helyzetben vagy – akkor abból azonnal ki KELL lépni!

Ez, a meglopatás legfontosabb lelki jelzője! S ekkor következik, hogy egyszerűen: nem teszed meg! Nézzük meg, ez hogyan ültethető át a gyakorlatba, mostani világunkban:               Egyértelműen nem számítanak az ÖSSZEHANGOLT polgári engedetlenségre, tudniillik ők arra készülnek, hogy te majd hőzöngeni, őrjöngeni, lázadni, ellenállni fogsz. Ámde Te: egyszerűen csak nem teszed meg!

Ha kezedbe kapod a háromszoros számlád, ami kifizethetetlen a számodra, több dolgot tehetsz: elmész a bankba, hitelt veszel fel, amihez fedezetül eladod bármidet, amid MÉG van, s magadat megzsarolva, esetleg éheztetve, kifizeted a rendszernek azt, amit kér tőled. Biztos vagyok benne, hogy közben nagyon rosszul fogod érezni magad. Viszont létezik a második megoldás: kimész az utcára szomszédaiddal, gyújtotok egy tábortüzet – ahogy ezt az olaszok is teszik – majdan elégeted a csekkedet. (Nyilván ez sem tökéletes megoldás, mert valamit fogyasztottál, s ezért egy x összeget fizetni kell.)

Egyébiránt, ha már ötvenezren nem fizetjük be a számlát, vagy csak egy részét, a rendszer összeomlik, de így legalább nem lenne hivatkozási alapjuk, hogy miért is vágják el a vezetéket a villanyoszlopról.

Tehát a „nem teszem meg” javaslat a következő: a megkapott kifizethetetlen csekkből, azt az összeget fizesd be, amit TE magad méltányosnak tartasz, s akár még 5-10%-kal többet is, ami esetleg reális a jelenlegi helyzetben. Még véletlenül sem mondhatják azt, hogy lopod a közüzemet, a villanyt, a gázt, te csupán nem fogadod el azt az életellenes sarcot, amit kivetettek rád. S ez mindenre igaz: az adóztatásra és bármire, amivel folyamatosan jogtalanul meglopnak. Ha nincs érvényes alkotmányunk, nincs alkotmányra épülő jogrendünk, akkor minden intézkedésük jogtalan, és elfogadhatatlan. Nem háborogsz, nem hőzöngsz, nem lázadsz, csak egyszerűen: NEM TESZED MEG! Megnézed közben magad, hogy szereted-e önmagad ebben a szituációban. A félelem kiütheti az összes  aktív ellenállásodat, ugyanakkor tudd, hogy a félelmedre épül az egész elnyomó rendszer. Tudasd ezt többi embertársaddal is, mert közösen jóval bátrabbak vagyunk, mint egyéni „kamikázikként”.

Igazából, létezik egy államszerződés, amit az állam és az ember köt, ami ugyan sosem lett szentesítve, de mégis több száz éve működik. Az államhatalomtól, királyoktól védelmet kapsz – mondhatnánk úgy, hogy gondoskodást – s cserébe szolgálod őt, és meghalsz érte ,ha úgy kívánja hatalmi érdeke. Ez a hegeli államszerződés, ami sosem köttetett meg. Ha egyik oldalról csak elnyomást kapsz, s a nemlétező alkotmányos jogaidat folyamatosan semmibe veszik, sárba tipornak, akkor a te kötelezettséged sem lehet érvényben a hatalom felé. Ennyire egyszerű.

Azért az egy említésre méltóan érdekes szituáció, hogy ma a hatalmat látszólag az államszervezet gyakorolja feletted, ugyanakkor ez a megszólíthatatlan intézményrendszer már rég nem téged szolgál, hanem a világunkat átívelő, letipró, gigantikus óriásvállalatokat.

Nem sok minden marad a számunkra. Vagy beállunk digitális rabszolgának, vagy azokat a jogokat, amelyekért több száz éven keresztül őseink harcoltak, vérüket adták, nem engedjük át az arctalan hatalomnak, hanem mi is megharcolunk értük.     NEM vérrel, NEM lázadással, hanem óriási hittel, és a NEM-cselekvés fegyverével. S hol van itt a szeretet? MINDEN a Szeretetből van! S amikor megteszem, hogy nem teszem, nézd meg, hogy a lélek FELSZABADUL, és boldogan éli meg a saját kicsi forradalmát. A hatalom nem számít arra, hogy te ehhez a fegyvertelen fegyverhez nyúlsz, viszont pontosan az a leggyengébb pontja, amivel gúzsba köt évszázadok óta: a pénz, aminek birtoklásával meglopatta az egész emberiséget. Téged, engem, mindenkit. A pénz kérdése egy teljesen külön fejezetet igényelne, komolyabb összefogást, a cserekereskedelem valódi kialakulását, ahol is meg tudjátok osztani, kinek mije van, s mit keres cserébe. A digitális rabszolgaság elkerülésének lehetősége a virtuális pénz használatának az ELKERÜLÉSE, valós értékcsere, fedezettel rendelkező csereeszközök. Erről már rengeteget hallottatok, így most már csak meg kell tennünk azt, hogy nem tesszük meg.

Aktívan kell cselekednünk a „nem-cselekvést“!

Jakab István

Megkérdeztem a Földanyát

– Földanya, te már több emberi civilizációt is hordoztál a hátadon, szeretném megkérdezni, hogy mindig volt egy sátánista csoport, akinek nem számított az emberiség sorsa, csak a hatalom? Tapostak, zúztak, romboltak, egymást is, téged is.

– Mindig voltak és csak egyre rosszabbak jönnek.

– Látsz-e esélyt a mostani civilizációnak arra, hogy elkerülje a kipusztulást?

– Természetesen mindig látok esélyt, hiszen nekem nincs napfelkelte, naplemente, a nap mindig világít, és bármi is történik a testemen, nekem mindig csodálatos napok jönnek. Amikor a civilizációk elbuknak, a lelkek itt maradnak, vagy tovaröppenek az világegyetembe, új világok felé. Az embereknek most azt kellene látni, hogy szabadon lehetnének boldogok, csak a röghöz kötést kellene elengedniük, amivel az anyagi lét minden síkjához ragaszkodnak, és emiatt képtelenek repülni. Nem látják az igazi valóságot, és mindent megtesznek azért, hogy fenntartsák azt a lehetetlen világot, amit kialakítottak. Ha nem tudnak elrugaszkodni az anyagtól, akkor ugyan úgy nincs esélyük, mint a korábbi hat civilizációnak. Drukkolok nekik. Megrázom magam, 100.000 év, és az összes lábnyom, amit itt hagytak, megtisztul, kitisztul, és várom a következőket.

– Földanya, te is Isten gyermeke vagy, egy teremtett bolygó, nem csak az űrszél hordott össze. Neked mi a teremtés fogalma?

– A rezgés, ami minden pillanatban átjár, összetart, ami érzéseket vált ki belőlem, a Napanya imádatát és hódolatát hozza el az életembe. Érzem a kezdetem és a végem, és tudom, hogy minden szem por, ami összeállt bennem, egy tudatos teremtés eredménye. Ha egyszer újból porrá leszek, akkor valahol újból összeállok egy csodálatos bolygóvá, meteorrá, vagy akár nap is lehetek az égen. A létezés érzése maga a Teremtő számomra.

– Földanya, ismered a félelem fogalmát?

– Ismerem, az ember ismertette meg velem, amikor is a legmélyebb álmomból atombomba robbanására ébredtem, hallottam százezrek halálsikolyát. Akkor elkapott a halálfélelem, megvertem óriási haláldobjaimat, hogy mindenki hallja meg a világmindenségben, hogy ismét valami félelmetes ragadozó támadott a létezés szentségére. Azóta is félek, és féltem az embert önmagától.

– Földanya, voltál már szerelmes?

– Nekem ragyogás és szerelem az életem, és valamelyik porcikámon, tájamon minden pillanatban tavasz van, illatozó virágok, a napsütés simogatja a hátamat, boldog gyermek kacarásznak, megtelik élettel a föld. A tavasz az én szerelmem, a nyár a beteljesülésem, ősszel megpihenek, télen alszom, és ezt mind egy időben megtehetem. Ennél nincs csodálatosabb érzés. A létezés szerelmese vagyok.

– Földanya, a Hold a gyermeked?

– Igen, de csak fogadott gyermekem. Nélküle üres lenne az életem, ő fodrozza a hullámaimat a tengereimben, ő tisztít meg, ő süllyeszti el a földi vétkeket, a sápadt éjszakákon világít. Akik félnek az élet fényétől, azok mindent a hold arcától remélnek.

– Földanya, haragszol az emberre? Őszintén!

– Haragszom-e? Talán igen. Nézd a viharaimat, az egyre dühösebb hullámokat, a vulkánjaim kitörő tüzét. Igen, már jó ideje füstölök. De mit tegyek egy emberrel, aki életképtelen, ott fekszik a földön és esetlen technikai eszközökkel próbál uralkodni felettem? Mérgeket csíkoz az égen, elektromos hullámokkal bombázza a testem, a légkört, az embertársait, és olyan ostoba, hogy igazából szánni való. Haragszom rá, mert kipusztítja önmagát, és mert nem szeret, csak fél és félelmében csak félelmetes dolgokat tesz. Ugyanakkor látom azokat is, akik a fény felé fordultak, és a fényben élnek. Miattuk nem tettem még idáig semmit. De a cica bajuszát is sokáig lehet húzogatni, aztán egy pillanatban kitárja a száját, és maga sem tudja, hogy mit cselekszik.

– Tudom, hogy magasztosabb gondolatokra vártatok, de annyira vakok vagytok, hogy nem látjátok, hogy mit tesztek magatokkal. Nem veletek teszik, hanem ti vagytok a megengedők, befogadók. Egyszerre a gyilkosok és az áldozatok.

Jakab István

Az önvaló végső árnyéka

A fejlődés végső határa, amikor ki kellene lépni a tiszta semmibe.

Amíg nem jössz rá, hogy honnan jössz, addig nem tudsz megérkezni a végtelen semmibe.

Azért nem tudsz lépni, mert minden dologhoz ragaszkodsz, amiről azt hiszed, hogy közöd volt hozzá…

Pedig a feladáshoz az kell, hogy teljesen mindegy legyen, hogy mit arattál a semmiből. A végső igazság, a végső valóság, annak keresése, az örök agyalás és még maga a kereső is csak kitakar még mindig önmagad elől.

Ezen a fátylon keresztül nézed a világot, rántsd le a fátylat a szemed elől!

Jakab István

A legizgalmasabb színjáték

„A színjáték tökéletes színterei vagyunk.

Amíg szép a háttér, csillognak a színfalak, tetszik a tükörkép, meggyőződéssel valljuk, hogy boldogok vagyunk.

Úgy gondoljuk, hogy az életben nincs tanulnivaló, hiszen a sorsunk nem több, mint egy éjjel-nappal nyitva tartó kaszinó.

Szépséged, eszed, gazdagságod a világfi pompájával vesznek körül. És ha ez egy bónusz élet, életed, ebben ki is merül.

Mivel, ha ez így lenne, meg sem látnád ezeket a sorokat, azért vagy itt, mert megérteni szeretnéd sorsodat.

A legizgalmasabb színjáték az élet, hiszen csak szerepet kaptál, de nem ismerheted előre az egészet.

Ráadásul több felvonásnak van akadálypálya része, és ha jól megugrod, léphetsz a következő részbe.

Amikor a tükörkép csúnya, de megszépíti a lélek, akkor megérzed igazi értéked.

És mi az élet célja? A pillanat maga. Nem az számít, hány évet éltél, hanem az, hány percet, órát voltál képes jelen lenni az életedben.”

Jakab István