Jakab István üzenetek 7.

Egy pillanatnyi csoda

Amíg a korlátaidba vetet hited erősebb,

mint a korlátlan végtelen lehetőséged tiszta tudatállapota,

Nem vagy több mint egy szappanopera buboréka…

Jakab István

Szívemből lélegzek

Szívemből lélegzek. Figyeld meg ki vagy belégzésed elején, és figyeld kivé válsz kilégzésed végén. A szív olyan, mint egy gyönyörű katlan az ég felé, amin keresztül meglátod a napot, a felhőket, az univerzumot. Egy olyan átjáró, amin keresztül befogadod az érzéseket és amin keresztül érzéseket közvetítesz. Amikor a lélek sóhajt egy nagy lélegzetvételnél, akkor a szívedből lélegzel, és az az érzés, bánat, fájdalom, öröm, amely képen összeszorította a mellkasodat, máris a szíved katlanán, csatornáján keresztül távozik a végtelenbe. Ugyanezen a végtelenen keresztül vagy képes a szeretetet, a végtelen fényt befogadni.

Most, hogy elolvastad ezeket a sorokat, próbálj meg a szívedre koncentrálva lélegezni, mintha a szívedbe szívnád a levegőt, és onnan fújnád ki. Tudjuk az eszünkkel, hogy a tüdőlebenyek tágulnak a levegővétel kapcsán, merthogy a szívünket nagyon nem érezzük, csak ha szorít a szívburok, vagy ha nagyon fáj valami az életben. Próbáljunk meg a szívünkből lélegezni. Beszívód, 3-4 másodpercig benn tartod, szép lassan kifújod, és közben nem veszel levegőt. Eközben szépen a szívedre koncentrálsz.

Végiggondoltad már, hogy hány ezer millió érzés, gondolat tűnt már el szívtájon, amit beszívtál, letüdőztél, elengedtél, és amikor kifújtad a levegőt, már nem volt ott az a feszültség, fájdalom.

Gondoltál-e arra, hogy amikor már ez a végtelennek tűnő szív is telítődik, hogy összeszorul a tüdőd, a mellkasod, és amikor félelem, vagy stresszhatás ér, az első, amit elfelejtesz, az a lélegzés. Nem veszel levegőt, csak kapkodod a levegőt, fuldokolsz, ugyanakkor nem a tüdőd fuldoklik, hanem a szíved. A szívedet szorítod össze, a szín nem képes kitágulni, kiüríteni az Univerzum irányába azt a feszültséget, ami odazuhant a szíved partjára.

A szívéből élő ember sokkal könnyebben küszködik a szív bajaival, mint aki a fejében mindent elintéz. Ő az érzelmeit lenyeli, és inkább a gyomrát, a máját és az emésztőrendszerét pusztítja. A szívéből élő ember a szívével él, és hall. A szívével élő ember a szívén keresztül látja meg a csodálatos Univerzumot, a fényt, a mindenséget.

A szív nem több és kevesebb, mint egy óriási nagy üresség, egy vákuumtér. Ebben a vákuumtérben keletkezik minden. Ott születnek a csillagok, ott születtél Te is. Hívhatnád fekete fénynek, fekete térnek, amiről ma már egyre jobban tudjuk, hogy ott van a minden. A láthatatlan tudatos, az érzékelhetetlen megnyilvánuló, a Teremtő.

A szíved a végtelen átjáró a dimenziókapuk között. Ott a szimbolaritás, ahol eltűnnek az érzések, és amikor már visszatérnek hozzád, akkor már átalakulnak. Azért fontos, hogy az érzésekkel foglalkozzál, gondolatokkal foglalkozzál, amelyek az érzéseket táplálják, hogy a végtelenből visszatérő gondolat, érzés már ne terhelje a szívedet. A fény járjon át minden pillanatban.

Lélegezz a szíveddel. Tanuld meg ezt a technikát, mert abban a pillanatban, ha oda tudsz figyelni a légzésedre, a szívedre, ki tudod kapcsolni azokat a mókuskerekeket, félelmeket, fájdalmakat, aminek a következtében már nem is vagy képes levegőt venni. Hallgass a szívedre, lélegezz mélyeket, lélegezz szívből. Lélegezd be a fényt és áraszd ki magadból a szeretetet. Figyeld meg ki vagy lélegzésed elején, és figyeld meg, ki vagy lélegzésed végén.

Jakab István

A háborút először sohasem fegyverekkel vívják

A háborút mindkét oldalon az emberek elméjébe vésik be,

miszerint nincs már lehetőség a békés megoldásra.

Ezt követően ragadják kézbe a fegyvert, és követnek el esztelen dolgokat.

Ne hagyd háborgatni az elmédet!

Láss tisztán, légy éber és tudatos!

Jakab István

Egyre több fénytestvérünk üzenete érkezik el hozzánk abban a kérdésben, hogy a dimenzióváltás hogy zajlik?

Eltérőek a vélemények. A kapuk bent nyílnak, az út rajtunk keresztül vezet, a rezgésszint változások sokunkat megrángatnak. Az is tény, hogy még a régi energiák is erősen hatnak félelem testünkön keresztül.

Jakab István

Az ismeretlen talánya

Hiszed, hogy ismered, ezerszer láttad,

minden mozdulata beégett retinádba,

vele mozdulsz a kozmikus tánc forgatagában.

Nem érinted csak belélegzed.

Nem beszéled, csak éberen éled.

Talány, mert azt hiszed ezer évek óta szól a közös nóta,

de minden eltűnik mikor megcsörren a hajnali óra.

Miért űzöd, hiszen nem szalad?

A dolgok masinája folyamatosan halad,

„Beszáll bátran az ablakon”

Nem spekulál a holnapon,

Hisz az ablak mindig nyitva van…

Jakab István

Mikor jön el az igazság?

Az igazság nem volt, és nem jöhet el soha. Ha nem érjük el azt, hogy minden pillanatban ott legyen az igazság, akkor semmit sem ér semmilyen tanulásunk és igazságunk. Az igazság csak a mostban létezhet. A jövő, vagy a múlt igazsága nem realisztikus az ember számára.

Jakab István

Akik átmentek a tű fokán

Azt hiszed, a komfortzónád a biztonságod, pedig ez az igazi rabságod.

Ha fizikai vagy lelki bicebóca vagy, elfogadod a barátok, a család, a társadalom „könyöradományait”, merthogy ezzel az állapottal ez jár.

Ki mondja neked azt, hogy nem lehet egy lábbal futni? Ki mondja neked azt, hogy vakon nem lehet zongorázni?

A korlátokat, a gátjaidat pontosan azért kaptad, hogy átszakítsd őket.

A világ is csak akkor fog megváltozni, ha az egyén, a kis közösségek, az országok is átlépik azokat a korlátokat, amelyeket önmaguknak építettek évezredeken át. Ezek mind a félelem bástyái. A gazdagnak nem törvényszerű, hogy egész életében gazdag maradjon, ahogy a szegénység is egy átmeneti állapot. Abban a pillanatban, amikor igazán képes vagy meggyőzni magad arról, hogy bármire képes vagy, a környezeted ugyanerre a megállapításra jut. Merj szabadnak lenni!

Jakab István