Jakab István üzenetek 4.

Elm-ék a szívtérben

Elménk felavatott rabjaiként hánykolódunk a hitetlenség zavaros óceánján.

Hitünk az elme mindenhatóságában, a Teremtő végtelen tagadásává fajult.

Az anyagba zárt ember lelkét szürke vakságra, szívét süketségre ítélte.

Éhezik a szeretetlenségben, retteg fokozódó félelmében.

Az elme éket vert a gondolkodó és a szívéből élő ember közé.

A teljes megadás, elfogadás nem tesz fel mindig újabb kérdéseket, nem nevel kétségeket. A szívtérben élő ember elfogadja a Felsőbb Én vezető kezét, és követi azt. Nap, mint nap tanúja annak, hogy minden őt szolgálja, az útját, a sorsát, a feladatát. A megbékélt elme a szívtér nyugalmában, a szeretet állapotában, a teljes megadásban fejlődik. Befogadja a fényt és kiárasztja azt.

Jakab István

Legyen végre fegyverszünet!

Az elmúlt pár ezer év elég unalmasan telt. Valamikor réges-régen, valaki megharagudott valakire, majd megszüntette, aztán a sértett gyűjtött erőt, hogy visszaadja valós, vagy vélt sérelmeit. Egy idő után már senki nem emlékezett arra, hogy ki ütött először, és azóta is folyamatosan csak a sárbirkózásban teljesedik ki a világ, aminek jó vége nem lehet.

Arra már szintén nagyon kevesek és igen homályosan emlékeznek, hogy a valódi Istenember milyen tulajdonságokkal rendelkezett. A hála, a szeretet és a béke mezsgyéjén élő ember ma már csak a mesekönyvekben, sci-fikben és különféle vallási leírásokban szerepel. Az Istenember, akit a Teremtő körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt „telepített” a Föld különböző sarkaiba, még tudta, hogy a gondolat erejével hogyan lehet bármit teremteni, még ismerte az anyag felemelkedett szellemi tartalmát, minden pillanatban hordozta azt az isteni rezgéstartományt, amivel folyamatosan kapcsolódott ahhoz a nagy közös tudatmezőhöz, ahonnan származott és ahová bármikor megérkezhetett anélkül, hogy a fájdalommal telített testét kellett volna vonszolnia.

Abban a pillanatban, ha megértjük és újra felfedezzük a Teremtő tökéletes alkotását, máris tudjuk, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy az Istenember újból megjelenhessen bennünk, és egyre nagyobb körben a Tiszta Fény formájában kiárassza azt a végtelen szeretetet, ami az univerzum hordozóenergiája, létezésünk alapja és egyetlen jövője lehet.

Jakab István

Nincs sértődés

Nincs sértődés abból, ha beleszarsz abba, hogy szétesik a világ, amíg hagyod, hogy az, aki mer FELEL-ŐS-S-ÉG-et vállalni, tegye a dolgát. Ha mégis úgy döntenél, hogy nem hagyod feljönni a napod, mert neked oké, az ami itt megy, semmi gond, csak akkor nem kell majd meglepődni azon, ha minden szétesik körülötted. Mert ha senki nem tesz semmit, akkor itt kő kövön nem marad hamarosan.

A megoldás pedig módfelett EGY-SZERŰ.

EGY SZER van, a SZER-ETET.

Azon kívül nem létezik megtartó erő, mely gyógyítani képes. Csakhogy szeretni nem lehet fél szívvel. Maximum ha neked elég, hogy a világot csak a gyök-ér-csakrádig látod, és nem gond, hogy atomjaidra hullasz majd szét, amikor a szeretet erején kívül semmi sem lesz képes megtartani.

Ha mégis tennél valamit, kezdd azzal, hogy mersz érezni, mert aki érez, az érzi az igazat, és megtalálja a kiutat.

Jakab István

Emelkedj felül a félelem terén és érkezz meg a szeretet terébe!

A mostani valóságunk minden szinten a korábbi teremtéseink eredménye! Isszuk a levét és teremtjük a félelemtérből az újabb sz-a-r-t. Mit veszthetünk? Csak nyerhetünk!

Még kevesen tudják, mert ismeretlen érzés a számukra, az hogy a szeretet térből a tiszta, mindentől mentes teremtéssel csodálatos változások következnek el. Mindenki Jézus újabb eljövetelére vár! Mi van, ha már itt van? Benned, bennem, és nem tesz többet, mint megvalósítja a krisztusi tanítást: „Én vagyok a szeretet.”

Mi lenne, ha a sok papolás helyett megértenénk, megcselekednénk önmagunkban tanításait? „Istenem bennem van országod mert egyek vagyunk a szeretetben.” Mit veszthetsz? Idáig félted ezer éven át az Istent! Most végre szeresd. Ne kint keresd a világban! Minden benned van!

Jakab István

Aki a lényét külső világba teszi, az elmúlásba és a halál sötétségébe tette

A sötétség nem egyéb, mint „erőszakos tétlenség” – folytonos erőfeszítés arra, hogy az ember tevékenysége le nem bontható gátlások közepette holtan megmeredjen. A külső sötétség az emberi út végső helyzete. Amikor „az elsötétült érzelem az egyetlen valóságnak a külső világát tartja”, a külső sötétségben él. A történeti emberiség helyzete azért végzetes, mert ezt a külső sötétséget általánossá tette.

“Aki a lényét külső világba teszi, az elmúlásba és a halál sötétségébe tette.” – Hamvas Béla – Sientia sacra

Amikor elfogadjuk azt a tézist, hogy az egész világegyetem energiából és rezgésből áll, akkor ennek egyenes következménye az, hogy maga a Föld és annak lakói, mi emberek sem képezhetünk ez alól kivételt. Minden egyes létező a kozmosz részét képezi. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak felhasználjuk annak alkotó elemeit, hanem mi is egyben alkotói vagyunk az Univerzumnak. Alkotói minőségünkben egy biológiailag bekorlátozott működő testben vagyunk bezárva, melyet tudatosan tudunk adó-vevőként használni. A gondolat rezgésekkel tartunk kapcsolatot a belső és külső világunkkal.

Az Istenember születésekor közvetlenül állandó kapcsolatban állt a teremtő Istennel, gondolati úton folyamatos online kapcsolatot tartott fenn vele. Mivel az egész Univerzum anyag és rezgés és energia, ezért a megfelelő rezgésszinten élő lény képes ezeket a szinteket folyamatosan megváltoztatni a létezésében.

A ma ismert ember a belső érzékelését nagy részben feladva, csak a külvilágra koncentrálja minden energiáját és figyelmét. Ez a világ – már amit tapasztal belőle – anyag jellegű, ez miatt egy külső tudati létezése alakult ki.

A belső tudat szükséges ahhoz, hogy folyamatosan az Univerzummal kapcsolatban tudjuk maradni. Ennek elvesztése hozta létre a mai 3D-s lebutított embert.

A belső tudat akkor vesztette el kozmikus énjét, amikor megjelent az ember őrző-védő őrangyala, amit Egonak neveztünk el. Az Ego egyértelműen a külvilággal való kapcsolatot és harmóniát tartja fenn, és egyáltalán nem fontos a számára a belső testtudat érzékelése. Átadta az irányítást a külvilág vakságának. A kozmoszból folyamatosan érkeznek isteni hangok, szavak, utasítások, de mivel a szűrőn már nem jöhet át, csak az, amit a sivár létezésből tud felfogni, látszólag véglegesen elvesztettük a kapcsolatot a teremtő Istennel. Ezért ilyen tökéletlen és esendő a mai ember, pedig ha körülnézünk a természetben, látjuk, hogy a Teremtő mindig csodálatosat és tökéleteset teremtett, így fő műve, az ember sem lehet selejt.

Egyszerű az út, egyszerű a megoldás. Vissza kell engedni a fényt újra, hallgassunk a csöndben érkező jelekre. Ezt hívhatod isteni hangoknak, bárminek, aminek az a végső eredménye, hogy helyreáll a rend. Ezt csak a belső létezésünk, a belső csönd révén tudjuk elérni és újra értelmezni. Nem véletlen, hogy a változás nem nagyhangú prókátorok szavait követően jön létre, hanem a befelé fordulás, az elcsendesedés, a belső megtisztulás következtében.

A tudatos tudatot kell kívülről befelé fordítani és abban a pillanatban, ahogy megérzed a benned zajló folyamatokat, amelyeket egyébként szavakkal nagyon nehéz kifejezni, máris elindultál azon az úton, a csend birodalmán keresztül, hogy újból felvedd a kapcsolatot a teremtőddel.

Mi is ennek a célja? Amikor a teremtő saját maga képére megalkotta az embert, akkor a teremtés képességét is odaadta…

Jakab István

A szentek milyen parfümöt használnak?

Az emberiség rövid úton megtanulta, hogy mik azok a mérgező ételek, amelyek fogyasztása akár halált is okozhatnak a számukra, ugyanakkor még ma sem akarjuk tudomásul venni, hogy a negatív gondolataink ugyanolyan fertőzők, gyilkosok, mérgezők, mint a gyilkos galóca, vagy a kórokozó vírusok és baktériumok.

Ha a környezetünkben valakinek fertőző betegsége van, akkor elfordulunk tőle, védőmaszkot veszünk fel, miközben a negatív gondolataikkal és a kimondott szavaikkal szemben védtelenek vagyunk.

Ez utóbbiak ugyanúgy fertőzik a bennünk lévő életet, mint egy mérgező étel.

A kimondatlan és kimondott gondolat kémiai anyagokat termel, amely a testünknek mindig azon pontjára hatnak, amelyek azokra a gondolatokra reagáló szerveink, mint például a harag, az elfojtott düh szerve, a máj.

Ez a biologikus gondolkodás, amiről már sokat tudunk, csak még azt nem voltunk hajlandók megtanulni, hogy a gondolataink kordában tartásával, illetve a kontrollálatlan ítéletrendszereink leépítésével, képesek vagyunk gyógyulni és gyógyítani.

Ezek az ítéletek nem feltétlenül a kontrollált tudatban generálodnak, hanem mélyen elrejtve, a tudattalanban, ami nem más mint egy automata gépfegyver, aminek a ravaszán nem a mi ujjunk van.

Csak a “meggondolatlanul”, kimondott, vagy a kigondolt gondolat felfogását követően próbáljuk értelmezni ítéleteink súlyát és forrását. Ez olyan, mint egy ismeretlen vakfolt a létezésünkben, amiről sok esetben nem is tudunk.

Tudomásul kell vegyük, hogy a bennünk élő trilliárdnyi baktérium minden szavunkra odafigyel, és azokat a törzseket tartjuk életben, amelyet a gondolataink által létrehozott kémiai anyagok támogatnak.

Minden olyan életet elpusztítunk magunkban, ami nem azonosul a mi életfelfogásunkkal, gondolatainkkal. Ebből adódik, hogy azok a társaink, akik a magasabb rezgésű boldog-boldog állapotban léteznek, olyan vidám baktérium törzseket éltetnek testükben, amelyek folyamatosan szerotonint termelnek. A bélagy által termelt boldogsághormonok stimulálják az agyat. Kialakul egy kétirányú információáramlás. Ez a rendszer folyamatosan termel kémiai anyagokat. Ez határozza meg a jelenlét minden pillanatában a lelki, fizikai állapotunkat, rezgésszintünket, egyszóval az életminőségünket.

Valóban nem mindegy, hogy mocsár szagát, vagy a ”szentek rózsaillatát” árasztjuk magunkból! Biológiai szinten ezek az életet támogató törzsek, képesek az élelmiszerekben lévő káros anyagokat úgy átalakítani, hogy ezek építsenek, támogassanak, bennünket. Felülírják a lehúzó táplálékok negatív energiáját hatásait. A bekorlátozó hitrendszerekre, félelemforrásokra ugyanez a rend-szer vonatkozik.

Jakab István

A napos oldalon élünk éjjel és nappal

A földi élet jellemzője a folyamatos változás. A dolgok sokszor azért fordulnak rosszra, hogy ilyen módon is tapasztalatokat szerezzünk. Az örök napfény, a belső optimizmus, a természetből minden ponton kiáradó szeretetenergia az, ami visszavezet az ősi gyökereinkhez. Ezt az érzést, rezgést kell fenntartani akkor is, amikor a nap éppen nem világít. Ma már nem hiszem, hanem tudom a szó jelentését, hogy a szeretet mindent legyőz, mert ha ez nem így lenne, nem is lenne értelme a létezésnek.

Jakab István