Jakab István üzenetek 3.

VNTV Szerkesztőség

2025.05.22. 2025.05.22.

880

Minden „szivatás” minket szolgál

Meddig megy el egy bank? Ameddig elmehet.

Meddig tud hülyíteni téged egy politikus? Ameddig hülyíthet.

Meddig tud megvezetni a média? Ameddig megvezethet.

Meddig tud kizsákmányolni egy multi? Amíg viszed a zsákot.

Meddig használhat egy oktatási rendszer úgy, mint egy élő lexikont? Ameddig magolsz.

Meddig etethet egy gyógyszergyár a mérgeivel, azzal a címszóval, hogy te már betegen születtél? Ameddig rá nem ébredsz, hogy a Teremtő nem csinált selejtet.

Minden szerepben te vagy, aki részt veszel a játékban.

Maradhatsz zombi, eljátszhatod életed végéig a homo-economy szerepét, de fel is ébredhetsz és játszhatsz új játékot.

A tét nem kisebb, mint egy új evolúciós ugrás, amikor kiszállsz a megevett, saját magad által fent tartott mesevilágodból, kiegyenesíted a gerincedet, felállsz és változtatsz. Felnősz emberré.

Az összes téged rángató rendszer egy perc alatt hullik romjaivá, ha egyszer végre rájössz, hogy nem vagy egyedül a világban, aki változást akar.

Csak itt Magyarországon, 8 millióan vagyunk, akik változást szeretnénk. Akik fenntartják ezt az egész birodalmat, a félelem birodalmát igazgatják, nincsenek többen százezernél.

Mégis rettegünk a bankok ajtajában, a sárga csekkekkel a kezünkben a postán, és elhisszük, hogy senkik vagyunk, hogy mindenki érdemesebb nálunk a világon.

Ameddig ezt elhisszük, addig ez így is van. Senki sem ébredhet fel helyettünk.

Ameddig álmaidban éled az életed, addig a meséid irányítják a valóságodat.

Eladták az utolsó anyaföldet, eladták az utolsó vállalatot, ellopták a nyugdíjalapodat, a korrupció már korrumpálta a korrupciót is.

Minden, ami az anyaghoz köthető, már az anyag szerelmeseinél van. Akkor mi a teendő?

A XXI. század nem az anyag, hanem a szabad szellem világa lesz. Az anyag rabságából felszabadult lélek irányítja majd az új világot.

Hogy köszönt ez ránk?

Egyszerűen felébredsz egy nap, és belülről valami teljesen mást kezdesz el érzékelni, érezni, és nem leszel képes semmi olyat megtenni, amit addig megtettél.

Nem tudnak rávenni, hogy hazudj az előmeneteledért, hogy megtegyél bármit félelemből, hogy ostoba anyagokat tanulj meg az iskolában, ahelyett, hogy megtanulnál tanulni.

Nem tudnak rávenni, hogy gyógyszerekre-gyógyszereket szedj, hanem rájössz az öngyógyítás saját fortélyaira, ráébredsz a benned lévő Istenre, rájössz, hogy te vagy a fény, és talán a legfontosabbra, hogy nem vagy egyedül.

Akik azt mondják, hogy csak a csodálatos vezéreink vezethetnek ki minket a slamasztikából, azok mind a nagy mesemondóink. Ameddig nem ébredsz fel a meséidből, nem tehetsz semmit.

Még egyszer mondom, százezer ember a nyolcmillióval szemben. Csak egyszer próbálj meg felállni, kiegyenesedni, felemelni a hangodat, megfogni a sorstársaid kezét, egy időben kivonulni az utcára, és mindent elsöpörni.

Ez kell ahhoz, hogy bekövetkezzen az új világ. Utána nagyon meg kell nézni, hogy ki az, aki utat mutathat neked. Te leszel saját magad úttörője. Nem az anarchiáról beszélek. Nézzétek meg a nagy nyerteseket, most rettegnek a birodalmuk pusztulásától.

A magyarság ezer éve örök vesztes. De kik is a vesztesek? Az örök túlélők, de felejtsük el a balsorsunkat. Adjuk fel a fénybe, és fogadjuk el, hogy szebb napok jönnek, hogy a szívünkben boldogság van, lelkünk Isten szeretett gyermeke, és végtelen lehetőségünk van. Mindig az a valóság fog bekövetkezni, amelyet a szemed előtt tartasz, amelyet elhiszel, amelyért képes vagy felemelni a szavadat, amelyért képes vagy bármit megtenni.

Nagyon kicsi különbség van az álmok és a tettek között. Felejtsük el, hogy bárki jön helyettünk, és majd felszabadít. Nimród eljött, Jézus eljött, Nagyboldog Asszony eljött, itt van a szívedben, a Szent Korona Rend itt van a közös szellemben.

Álljunk fel, és éljük végre a saját életünket. Használjuk ki azt az óriási előnyt, hogy ezer éve vesztesek vagyunk, és soha nem hagytuk magunkat elpusztítani. Ezért vagyunk mi a legéletképesebbek a mai rothadó világban, mert mindent túléltünk.

Éljük meg végre a valóságot, hogy Isten szeretett népe vagyunk.

Jakab István

Ui.: ”Vagy mind elveszünk egy szálig”… ezt hagyjuk meg ellenségeinknek. Gondosan pusztítják magukat…

Ember tudod-e, hogy ki vagy?

Ezt a kérdést most elsősorban azoknak tenném fel, akiknek már volt test-elhagyásos élményük, akik már megtapasztalták azt a fajta különválási képességüket, amikor a testüket kívülről látták, ugyanakkor érezték a testben önvalójukat. Amikor kívülről látod magad, akkor látod azt, akiben létezel, de érzed, hogy aki testként ott van, az nem egyezhet meg veled, mivel Te kívülről vagy képes látni önmagad.

Akkor én most ki vagyok?

Használod ezt a kis bőrzacskót, vagy vizeskorsót – kinek mi a kedves-. Te azonos vagy a testeddel, aki egyszer megszületett, és egy rövidebb-hosszabb idő után megválik tőled.

Miért is vált fontossá azt a kérdést taglalni, hogy tudja-e az ember, hogy kicsoda? Miért fontos azt megtapasztalni, hogy nem vagy azonos azzal a földi, biológiai csoda-komplexummal, ami csak a lakóhelyed, de nem önvalód, nem a létezésed? Milyen érdek fűződik ahhoz, hogy sose ébredj rá, hogy nem csak az anyagi tested van? Amint megéreznéd, hogy Te egy különálló lélekfátyolként is képes vagy létezni, akkor rá kell jönnöd arra, hogy a létezés nem feltétlenül a fizikai megjelenésedhez köthető.

Mi ennek a jelentősége? Abban a pillanatban, ha ennek a felismerésnek a tudatában vagy, máris nem olyan súllyal esnek a latba a dolgok itt a földön: a fájdalom, szenvedés, vágyak, értékrendek.

Miért is van ezekre szükség? Ezen keresztül valósulnak meg a földi létezés tapasztalásai. Olyasmi, mint az elmélet és a gyakorlat. A lélek és a szellem az anyagban tapasztal, ezért jött a földre. Tapasztalás nélkül minden csak fantazmagória. Ha jól belegondolunk, az egész létezés egy gondolat, egy fantázia szüleménye. Végső soron egyek vagyunk a holografikus anyaggal, amiben a lélek tapasztal, és a szellem irányít. A lélek képes létezni megnyilvánulatlanként, az anyag viszont a szellem törvénye nélkül, és a lélek motivációja nélkül sosem jön létre, mert az egész univerzumot, mint egy csodálatos gondolkodó agy lenyomatát a teremtő gondolat hozta létre. Ahány gondolkodó lény, annyi különálló csodálatos univerzum létezik. Mivel több, mint 200 milliárd csillag ragyog az általunk ismert égbolton, nem égbe kiáltott szó az az elképzelés, amit az ó-egyiptomi főpapok vallottak, miszerint mindannyian egy fénylő csillag vagyunk az univerzum égboltján.

Jakab István

A gondolat forradalma

Paradigmaváltás közepén élünk. Lassan sokak fejében változnak a gondolatok, ítéletek, Földünk, életünk sorsáról.

Változás kell. A változáshoz egy dolog kell, hogy az ÉN megváltozzon. Ha változásokat akarsz, először változtass önmagadon!

A megváltozott ÉN-nek a megváltozott ÉN-ek sokadalma hozhatja az új világot.

Ahhoz, hogy új világban élhessünk, nagy tömegek fejében gondolati síkon ennek meg kell jelennie. A gondolat, ha akarják, ha nem, reklámperc/díj nélkül terjed. A közös gondolati mezőnek, vagy mondhatnánk morfogenetikai mezőnek, az anyag feletti dimenzióban van kiterjedése, ahonnan a dolgok erednek. A gondolat terjedése megállíthatatlan.

Ez a gondolat forradalma.

A mai napig lelkileg megnyomorított, háborúba terelt, félelemben tartott őseink gondolata által teremtett rabszolga birodalomban élünk.

Már nincs hol meghátrálnunk.

Egy villanás alatt hullik szét a káprázat, globalizációs félistenek dőlnek saját kardjaikba. A hazugságok kórusa egy pillanat alatt elnémult.

Vége a vérszívók báljának, fény gyullad a horizonton! Megtisztult patakokban fürdőzhetünk, hiszen felszabadítottuk önmagunkat.

Amikor megértjük az anyag fölötti rendező elvet, rájövünk az élet mozgatórugójára.

Végre felfogjuk, hogy a lélek – a testbe zárva – betegség képében a zárka ajtaját döngeti. Képesek leszünk megérteni és gyógyítani a betegségeket. A placebo hatás nem más, mint a beteg bizalma a gyógyulásban és a gyógyítóban. A gyógyulásnak általában köze nincs az elfogyasztott kémiai szerekhez.

Leomlanak a távolságot tartó vallások, amelyek éket vertek az ember és isteni lénye közé. Gondolataink képében újra lesznek csodák.

Újra lesz teremtő képzelet, vége az anyag zsarnokságának, ostoba önhittségének. Az idea valóban az anyag fölé emel.

A tudomány új dimenziókat nyitogathat, megvalósulhat az időutazás, teleportáció, hiszen az anyag csak átmeneti állapot és nem végső valóság.

Végre rájövünk, hogy a test mellett a lelket is táplálni kell. A kisdednek fontosabb a mindennapi szeretet, mint az étel. Szeretet nélkül mi is megfulladunk, csak agonizálunk egy életen át. Az igazi válaszokhoz transzcendentális gondolkodásmódra van szükség, ami egyébként távoli őseink alapértelmezett felfogásához tartozott.

“Az érzékelés még nem ismeret.

A nézés még nem látás.”

Hamvas Béla

Az érzéki tapasztalat csak annyi, hogy valaminek felszínes jelenségét pillanatnyilag megállapítom, semmi egyéb. Ha valaki a Nílust látja, csak látja, de még nem ismeri. Ahhoz, hogy valaki tudja is, hogy mi a Nílus, tudnia kell: ez a Nílus itt a Földön az égi Nílus mása. Az egész Föld az égi Föld mása, ahogy a földi ember az égi ember elliptikus duál mása.

A dolgokat csak az ismeri, aki tudja, hogy az eredeti, a láthatatlan metafizikai világban van. Aki a dolgokat csak érzékeivel látja, csak a felszínüket érinti. Az archaikus ember analógiákban élte át a földrajzot éppen úgy, mint az anatómiát, a kozmológiát, a kémiát, a fizikát, a pszichológiáról nem is szólva. Az analóg látás transzcendentális realizmus, amely az érzéki dolgok természetfölötti és tapasztalaton túli megfeleléseiben élt. A természet megértése “isteni” és nem emberi látásmódot kíván.

Isteni látásmód: transzcendens látásmód, látni azt az elemet, melyből a világot származtatják, mely méreteiben lenyűgöző, mélységeiben mérhetetlen kozmikus analógia alapján érthető meg.”

Jakab István

(Részlet a „Lúgosítás a kor-talanság útja” című könyvből. A könyv az alábbi link segítségével megvásárolható a Viva Natura Webáruházában: ITT

Hullanak-e még nekem csillagok?

Merek-e még szerelembe esni?

Vágyak villamosán vakon száguldozni?

Hihetem-e újra a hihetetlent?

A vakság édes süketségében,

Elkerülni az elkerülhetetlent?

Áció, ráció, végre örök vakáció…

Gyomnak neveztem el minden virágot.

Szépsége, illata ne irritáljon,

Minden sarkon a tabu fája álljon,

Lelkem kertjében csak pár kopjafa várjon,

Emléke sok vágynak, ágynak,

Teljesíthetetlen fogadkozásnak.

Puha papucsban suhan már a nyár,

Lépteim alatt a föld nem dübörög már.

Lenézek, a pázsit nem pázsit

Hamu az, miben lábam bóklászik.

Ez halott lelkem elégett teteme?

Nem, nem, az izzó parázs hamuköpönyege.

Miért nyúlsz? Gyógyszer, pszichiátria?

Vagy felfalod az izzó parázst, mint táltos paripa…

Mersz újra élni, csillagokba nézni?!

Ami akár egy csillogó szempár is lehet…

Amiben – bár még nem hiszed -,

Te gyújtottál tüzet!

Jakab István

Az utolsó lehetőség

A haszon oltárán rég feláldoztuk világunkat, de még mindig buzgón reménykedünk, hogy majd minden jóra fordul.

A koldus remegő kézzel tartja a kalapját, s abban bízik, hogy a világ hatalmasságai megszánják. Az utolsó esély, hogy állj ki magadért, menj az utcára, de ne azért, hogy tüntess, ez vagy az mellett, hanem azért, hogy megtudják a világ manipulátorai hogy nem mész többé megrendezett háborúikba. Nem akarsz többé gyerekhalált látni, nem akarsz éhezést, nem akarsz semmi borzalmat már, elég volt !!!

Legyen nekik is elég. Fölfalták már a világot, övék már minden hatalom, és dicsőség legyen végre elég.

Legyen elég a békétlenségből, legyen elég a harácsolásból, a végtelen hazugságok ármánykodások átláthatatlan szövevényéből.

Szeméthegyek közt élünk, becsomagolt hazugságok színes papírdarabjaiban fuldokolunk.

Mindent feláldoztunk, mindent benyeltünk. Elég, elég, elég!

Az itt és most, egy utolsó esély, hogy kiállj magadért. Hidd el, ha te nem teszed meg, más se teszi meg. Csak a közös fellépés önmagunkért változtathatja meg ezt a világot. Megalkuvások milliárdjait követtük el életünkben.

Inkább minden nap benyeltük a borzasztó tejbegrízt, inkább szót fogadtunk a rikácsoló óvónéninek, a hülye tanárnak, megírtuk a leckét, befizettük a csekket, lehajtott fejjel fogadtuk el a főnök baromságait. Elég volt, elég volt.

Hidd el, hogy van más világ. A megalkuvások korának vége van. Csak ennyi. Döntsd el, hogy mit csinálsz. Remegő kézzel tartod a kalapot, és bízol abban, hogy a világ gonoszai nem tesznek több gonoszságot. Megteszik, mert megtehetik. Megteszik, mert birka vagy. Az utolsó percben vagy, hogy kiállj magadért, a jelenedért és a jövődért. Bár minden eldőlt, még semmi sem dőlt el. Még itt az idő, hogy cselekedj. Szólj a hazugoknak, hogy fejezzék be. Már nincs hatalmuk feletted!

Szólj az igazmondóknak, hogy hallassák hangjukat. Figyelj a szívedre, hogy dobban, figyelj a gyermekedre, hogy alszik, békésen szuszog, senki ne vegye el az álmainkat.

Szeretetre és a békére születtünk, és a világ hatalmasságai menjenek a büdös francba a hülye kis háborúikkal, a csekkjeikkel, a bankjaikkal, és minden embernyomorító intézményrendszerükkel…

Itt a lehetőség, hogy végre jóra használd Isteni voltodat, teremts békét, egyensúlyt a lelkedbe, meglátod, hogy nem csak a félelmetes teremtések, megalkuvások színtere az életed. Ez most az utolsó lehetőség az ébredésre, utolsó esély arra, hogy helyrehozzuk a dolgokat, mielőtt elkerülhetetlenné válik a kipusztulás. Neked, nekem szeretteinknek…

Csókoltatjuk a sátánt, csókoltatjuk a hittérítőket, mi már kezünkbe vettük a sorsunkat.

Jakab István

A bűnbocsánat a bűn szülőanyja!

A bűnös gond nélkül megteszi, vallásával szentesíti,

hiszen feláldozhat akárhány bűnbakot,

Akár téged meg engem…és a holnapot.

Aki bűnt vallásává tette, annak nincs bocsánat,

Hiába hát a bánat, tiszta levegőt a világnak!

A bűnnek bűn a jutalma, mindig ott lesz a piros alma!

Amíg a bűnben fogansz és nem a szeretetben,

A bűntudat pestise él a lelkedben,

és a kígyó újra és újra a saját farkába harap…