Jakab István üzenetek 10.

A legnagyobb gyengeségünk a megoszthatóságunk!

„A megosztottságunk az a kártya, amit évszázadok óta kijátszunk önmagunk ellen.

Egy két gondolatom egy esetleges riportunk kapcsán.

A hivatásos forradalmárok, üldözött hősök vagy fizetett ügynökôk? Kik ők valójában?

Legnagyobb gyengeségünk a megoszthatóságunk. „Oszd meg és uralkodj” – ismerjük ezt a mondást. Ránk ez talán még jobban érvényes, mint bárki másra a világon. Bármilyen jó szándék elgáncsolható, ha valaki nem ért egyet, ha ketten nem értenek egyet, máris lehetetlen előre lépni. Mindig lesznek fizetett prvokátorok, vagy jószándékú idealista bolondok. Nem tudnak semmiféle megoldást felkínálni, csak szélsőséges érzelmi modulokat felhasználva növelik a káoszt, ami jelen helyzetünkben a reménytelenségbe taszít. Előre semmiféleképpen nem visz.

Milyen módon vezethetné ki a magyarság a világ népeit ebből a káoszból? Előbb magát kellene kivezetni a saját ragacsából!

A „Befogad és kitaszít a világ” egy sor François Villon „Ellentétek balladája” című írásából.

A magyarság mindig befogadó volt, sokszor a legnagyobb vesztére. Befogadottként szolgáltak ugyan minket, együttműködtek velünk, de egy kiélezett helyzetben ellenünk fordultak. Gondoljunk csak a kunokra a mohácsi csata kapcsán. Mindenkinek van más 1000 példája. A valódi kiegyezés meg lett volna köztünk és a befogadott népek között, soha nem jöhetett volna el Trianon.

Az együttműködés, a mellé- és nem alárendelt kapcsolódás mindennek az alapja. Ehhez egy magasfokú, nemzet szintű érzelmi intelligencia szükséges, nem a felsőbbrendűség mámoros pátosza. Számos birodalom vesztét okozta, akik nem akartak együtt élni más népekkel, hanem csak leigázni, uralkodni. Ezek a birodalmak mind elbuktak. Gyakran emlegetjük Szkíta őseinket Pártusokat, Attila birodalmát, ahol ez megvalósulhatott.

Csak egy példát szeretnék még elmondani jelenlegi uram-bátyáim mentalitásáról. Van egy kedvenc polgármesterem, aki a szomszéd várost szolgálta több mint 50 évig. Elég ha annyit mondok, Béla bácsi. Egy alkalommal meghívtam riportra, hogy mondja el mi a titka annak, hogy politikai ellenszélben mégis egy csodálatos várost épített, menedzselt több mint 50 évig. A beszélgetés kapcsán kiderült, hogy felvidéki családból származik, illetve ő eredeti tót, akit folyamatosan magyar felmenőink tirpákoztak, aláztak. Nem nagyon tudott olyat mondani, ami együttműködésünkre bármiféle pozitív hatással lett volna. Megosztottságunk a leggyengébb pontunk. Amikor 10 magyar összejön, 5 percen belül több száz példát tudnak felsorakoztatni, hogy miért nem tudnak együttműködni.

A legnagyobb gond, hogy pragmatikus megoldáscentrikus megközelítésük nincs. Kapcsolódásuk mozgatórugója, hogy mindent érzelmi alapon közelítenek meg és ez bizony sokszor rossz tanácsadó.

Ahhoz, hogy befogadjon a világ közössége, magunkat kéne végre elfogadni úgy, ahogy vagyunk – szeretettel, békével -, belátni azt is, hogy nem mindig voltunk kedvesek azokhoz a népekhez, amelyeket befogadtunk és szolgáltak bennünket.

A kivezető út keresésében nem segítség, amikor önjelölt jószándékú, de megoldás nélküli prókátorok adnak tanácsot, vagy a zavarosban halászó ügynökök kavarják a meleg „foscht” körülöttünk.

Tisztázni kéne végre az alapokat, elfogadtatni ezt a közösség széles rétegével. Ez az egyetlen békés kivezető út felfelé. Akármennyire hihetetlen ez az út, amin most járunk, ez csak lefelé vezet. Sajnos van még mélyebb is… Gondoljunk csak a Nyirkai Jóslat korszakunkra vonatkozó jövendöléseire…” 

Jakab István

A halak imája

„A HALAK IMÁJA, MIELŐTT ELHAGYTÁK BIZTONSÁGOS KOMFORTZÓNÁJUKAT, HOGY “MEGLÉPJÉK “TÚLÉLÉSÜK EGYETLEN LEHETSÉGES ÚTJÁT, ÚJ PART FELÉ…

A visszahúzódó ősóceán partjain halak milliárdjai tátogtak, a messzeségbe tűnő víz felcsillanó kis pontjaira szegezve könnyes tekintetüket.

Szent morajlásban mormolták a közös imát: Víz, jöjj vissza hozzánk! DE A RÉGI ÉLETÜNK MÁR SOSEM TÉR VISSZA HOZZÁNK. EGÉSZ ÉLETEDBEN CSAK TÚLÉLTÉL, IGAZÁBÓL MÉG SOSEM ÉLTÉL… VAGY ÉBREDSZ, VAGY KIPUSZTULSZ…

A halak másik csoportja egy megmagyarázhatatlan érzéstől hajtva ki tudta kapcsolni haláltusájának zaját, befelé fordult…

Amikor legközelebb feleszmélt, már nem fuldoklott, tüdővel lélegzett. Egy belső késztetéstől hajtva, csökevényes uszonyaival a szárazföld fövenyére evickélt.

Itt és most ugyanúgy egy evolúciós lépcsőfokon “fuldoklunk”, ahol – ha tetszik, ha nem – meg kell tegyük a következő lépést.

Amikor a fényről és az árnyékról beszélünk, akkor a fény a lélek, az árnyék a lehúzó, sötét félelem, a sár, az anyag fogsága. A lélek szabadulhat az anyag börtönéből. Ez a fény, aminek nincs árnyéka, ez a feltétel nélküli, tiszta szeretet létállapota.

Ez a mostani evolúciós lépés azt jelenti, hogy továbblépünk az anyag állapotából?

Miért kellene itt hagyni ezt a jó kis testet?

Ez egy önfelszámoló kannibalizmus lenne az ember részéről!

A halak nagy tömege a víz után kiabált, egy kis csapat elindult a szárazföld felé.

A felébredt lélek állapotában visszakapod teremtő voltodat, ha akarsz létezhetsz emberi testedben, de akkor már csak fényből leszel. Lesz alakod, lesz formád, de nem lesznek rajtad a félelem sötét árnyai.

Ami most felfoghatatlan az ember számára, miszerint a létezésnek csak anyagszintű vetülete van, ezt a gondolkodásmódunkat kell meghaladnunk. És valljuk meg, ez legalább akkora feladat, mint a kopoltyúval lélegző halaknak rövid idő alatt megtanulni tüdővel lélegezni.

Létezésünknek nem feltétlenül csak anyagszintű vetülete van.

Az 5. dimenzióban az a legcsodálatosabb, hogy már a 3. dimenziós létállapotomból is képes vagyok transzcendálni. Ezekben az időtlen pillanatokban megérzem azt a semmivel össze nem téveszthető melegséget, ami abból a valóságból árad, amiről most még azt hiszem, hogy lehetetlenség a számomra, de valójában létezik, hiszen magam vagyok a minden, tér és idő-korlátok nélkül.

És ha egyszer elérem ezt a létállapotot, ezt a jelen pillanatban ugyanúgy képes vagyok felfogni, hiszen az „akkor” is most van.”

Jakab István

A kis gonosz

„A sátán legerősebb fegyvere, hogy folyton tagadja, hogy létezik.

Csak a cselekedeteiben tudjuk fülön csípni, leleplezni.” Szőke Lajos

Mit kívánhatnék a kis gonosznak, aki nagynak akar látszani? A legfontosabb mesterkedése, hogy az emberek még véletlenül se tudjanak róla. Ő nem is létezik. Látja, hogy cselekedeteiben mit tett, mit tesz a világban. A kis gonosz legnagyobb negatív cselekedete, hogy az embereket egymás ellen fordítja. Hála Istennek az emberekkel nincs nagy baj, mert egyre többen ráébrednek, hogy befelé kell fordulni, beszélni és csatlakozni a Teremtőhöz, és a kis gonosz csak tegye a dolgát.

De mit kívánok én a kis gonosznak?  Nem szabad belőle nagyot csinálni. Ez az első, mindenkinek üzenem. Azt kívánom neki, hogy legyen neki is szíve. Ne az embereket, ne a csodálatos teremtményt – amit a Teremtő teremtett – szeresse, hanem szeresse meg önmagát. És abban a pillanatban, hogyha a megérzi a szeretet-energiát magában, már nem tud gonoszkodni. Tudom, hogy nagyon profán, egyszerűnek tűnő gondolatok ezek, amiket most itt leírok, de a szeretet már nem képes háborúzni. A szeretet működteti a világot és nem is értem, hogy miért kellett a kis gonosznak egyáltalán megszületnie? Igaz, nélküle nagyon unalmas lenne a világ. Csakhogy úgy néz ki, hogy itt a börtönbolygón ő lett a börtönőr, aki anélkül, hogy fel lenne hatalmazva, folyamatosan kínozza az embereket, pusztítja a természetet. Nem ő, hanem az ember által képes bármit megtenni.

A gonosz terve – aki mostanra már felnőtt, nem kis, hanem nagy gonosz lett belőle -, hogy a világot az emberrel fogja elpusztíttatni. Mindennel, amit önmaga ellen elkövet. Ennek csak az egyik járuléka, hogy belefullasztja magát a szemétbe.

A világot a korrupció mozgatja és működteti. A pénz istensége ezen keresztül képes bármire, hogy az ember olyan dolgokat megtegyen, ami természetétől, erkölcsi érzékétől nagyon-nagyon távol áll. Az egész világ el van prostituálódva, csak az összegen vitatkoznak. Ez irányítja a politikát, ez irányítja életünk szinte minden szegletét, és ha a sorok mögé nézel, ha egyre mélyebben és mélyebben ásod bele magad, mindig ugyanehhez lyukadunk ki. Régen azt mondtuk, hogy keresd a nőt, de most azt, hogy keresd a pénzt, keresd a korrupciót.

Jakab István

Merre van az előre?

Amikor egy pillanat alatt megérzed, hogy nem az anyagból transzcendentálsz az isteni felé, hanem a Szent szellem ereszkedik a habokba, akkor mindent át kell értékelned egy pillanat alatt.

Mi végre kellett ezt az ugróiskolát végigjárni az egysejtűből a tengerek végtelen urává. Majd ezt követően, amikor már élhetetlen lett az óceán ki kellett evickélned csökevényes uszonyaidba kapaszkodva.

Mostanra is nagy arc lettél, innét kéne tovább! De az anyag ragacsából nincs tovább. Most eljátszunk, hogy kiemelkedünk ebből. Nem transzcendentálsz, agonizálsz. Lassan megérezzük, hogy igazából sosem voltunk anyag jellegűek. A nagy szétválás megtörtént az előző evolúciós lépcsőnél is, hiszen a halak nagy része visszafordult élni csodálatos életét. Az égvilágon semmit sem tudva a vízről, amiben él.

Ma az emberek nagyon nagy része nem tudja meglépni azt, hogy elengedje a mindenható anyagot, a büszke egót, a szuper egyéniséget, a kiváltságokat. Képtelen kilépni a minden mozdulatukat irányító mátrixból úgy, hogy azt sem tudják, hogy a mátrixban élnek. A rossz hír számukra, hogy most már nem lehet visszafordulni. Tönkretette az eget a földet és szülőanyát az óceánokat.

Amikor tudatodra ébredsz inkább már érzel, mint ésszel fogod fel az alámerülést. Akkor meg kell kérdeznem, hogy merre van az előre? Amit érzel már ésszel fel nem fogható. Minden út befelé és nem felfelé, akkor hová,

Édes drágáim hová?

Jakab István