Jakab István üzenetek 1.

Isten sosem hagy el, csak tanít repülni!

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, hogy elhagyta az Isten. Sokan bele is halnak ebbe az állapotba. Az igazi túlélők akkor is képesek jelen lenni, amikor minden körmük alatt szálka feszít. Sarkunkban szilánkkal, szívünkben pengével is talpra tudunk állni! Ezek abban a pillanatban kihullnak belőlünk, amikor újra meg tudjuk lebbenteni szárnyainkat.

Isten sosem hagyott el, csak tanított egyedül repülni! Néha még visszanézek a tűz kialvó parazsára, emlékeim begyűröm egy kisebb tarisznyába, de már nem az én vállamat húzzák. Most nem Ikarus szárnyakat növesztettem, tiszta tudatban repkedek. Hogy ki voltam tegnap, azt nem felejtem, köszönöm Istenem, hogy újra repülhetek! Szívemben veled, már sohasem nélküled!

Jakab István

Szeretni a gonoszt

Ma megsirattam a gonoszt. Milyen borzasztó lehet a szívében egy jégcsappal élni? Dermedt félelemben, haraggal és gyűlölettel telve. Milyen nagy hiány lehet ott a szeretetből? A gonosz tud-e egyáltalán szeretni? Át tudja-e érezni, hogy az emberek számára mit jelent a szeretet? Föl tudja-e fogni, hogy mit vesz el az emberektől, amikor gonoszkodik velük, sanyargatja őket? S mégis az ember legnagyobb vívmánya, hogy a gonoszt is képes szeretni. Mert ha nem lenne képes szeretni, egyszerűen nem lenne ennek az egésznek sosem vége.

Meg kellene értenünk a gonoszt, hogy miért csinálja? Retteg, fél a felelősségre vonástól. Fél a saját gyűlöletétől. Fél attól a haragtól, amit ő úgy érez, hogy megérdemli, hogy megbüntessék. Miért engedi meg az ő Istene, hogy ilyet tegyen? Neki is el kell gondolkodnia azon, hogy az ő Istene vajon miért engedi meg, hogy őt ilyen gyakran elverjék és büntessék?

 – Istenem – a szeretet Istenéhez szólok most – kérlek terjeszd ki világodat, mert egy csoda, amit adtál nekünk itt a földi létezésben! Csoda az univerzum, csoda a Nap, csoda a Fény! Tudom, hogy nekünk kell rájönnünk arra, hogy magunknak kell legyőznünk a sötétséget, mert Te nem szólsz bele a játékunkba. Megírtad a programot, megcsináltad az embert, és csodálatos környezetbe tetted, az összes borzasztó tulajdonságával együtt.

Rá fog-e jönni az ember, hogy elengedje a gonoszságot magából? Rá fog-e jönni az emberi Istenlény, hogy csak a szeretet fényén keresztül tud bármit megítélni? Rá fog-e jönni időben, mielőtt kiirtja önmagát?

Mert a szeretet és a gonosz, ugyanúgy bennünk lakozik. Aki most ezt műveli a Földdel, az mind szeretetlen. Nem tudja mi az, csak fél a felelősségre vonástól. Nehéz azokat szeretni, akik a legjobbjainkat, a szeretteinket pusztítják el a Földről. És ez csak a kezdet.

Rájössz-e ember, hogy nem a gyűlölettel és a haraggal tudjuk ezt megoldani? Rájössz-e arra, hogy meg kell tanulnod szeretni a gonoszt? Van egy gyerekkori kis film, talán nem is az enyém volt, hanem valamelyik gyermekemé, a „Soha véget nem érő történet.” A filmben a Jégkirálynő egyetlenegy kívánságot ad a főhősnek, a kisfiúnak, ami ez volt: – Olvadjon meg a szíved és érezzél te is! Érezd meg a szeretetet!

Nem pontosan így van természetesen, ez az én improvizációm, de a lényeg az, hogy a gonosz is érezze meg, hogy mi az a szeretet, mi az, hogy szeretni, mi az, hogy elveszteni, és talán abbahagyja ezt az egészet!

Köszönöm, hogy elmondhattam…

Jakab István

Mi lenne a világgal, ha elfelejtenénk félni?

– Elmaradnának a háborúk,

– elmaradnának a gyilkosságok,

– elmaradnának a műtétek,

– tönkremennének a fegyvergyárak,

– tönkremennének a gyógyszergyárak,

– az emberek végigaludnák a horrorfilmeket,

– elmúlnának a tüskék a rózsa szálán,

– a mérges kígyó mérge feltámasztaná a halottakat,

– a tengereket újra át lehetne szelni egy kis csónakkal,

– a haragvó viharok, tájfunok már az emlékekben sem lennének,

– saját valóságunk lenne az igazi média,

– bezárhatnánk a bankokat,

– az emberek szerelemből házasodnának,

– a nap sokkal jobban világítana, mert a félelem energiája feloldódna a fényben.

Régóta töprengek azon, hogy kinek jó, ha félünk, mi működteti a félelem energiáját? A félelem bilincsében élő ember először kerítést épített, aztán fegyvert készített, és előbb lőtt, mint ahogy őt lelőhették volna. Máris kész volt a zseniális fegyver az emberek manipulálására. A félelemben tartott emberrel bármilyen piszkos munkát el lehet végeztetni. A szeretet energia végtelen teremtő erejének inverze a félelem energiája. Ez jelenik meg halált hozó fegyvereinkben, cselekedeteinkben. Amikor nem tud kitörni, belülről pusztítja el az embert. Ki tudja, hogy kit éltet ez az erő? De reméljük, mára jóllakott, mert vége a félelem korszakának.

Mi ehhez az út? Egy mondat: Elküldöm a félelmet a fénybe és egy pillanat alatt valósággá válik a szeretet tiszta fénye.

Jakab István

Megérkezett a megváltó!

Ma már sokféle szempontból lehet látni, hogy milyen módon manipulálják az emberiséget, ennek az egyik formája a táplálékunkon keresztül működik. A másik a mentális programozás, ami már a bölcsődében, óvodában és iskolákban elkezdődik és folytatódik a mainstream médiákon és hollywoodi filmeken át, amelyekkel tökéletesen kialakítják azt a gondolkodásmódot, azt az embertípust, ami a rendszert szolgálja. Ezt már nagyjából átlátjuk, érezzük, és aki ki akar lépni ebből, annak meg van a lehetősége arra, hogy ne egyen olyan táplálékot, amivel mentálisan befolyásolják, ha lehet, ne oltassa magát, inkább olvasson, és ne az internet vagy a tv előtt üljön.

De hogy is működött ez a középkorban?

Az biztos, hogy ugyanúgy szükséges volt az, hogy az embereket mentálisan programozva akár arra is rávegyék, hogy megöljék a saját szomszédjukat gyereküket, ha Istenük úgy kívánja.

Különféle egyházak működtek ebből a célból. Hetente minimum egy alkalommal beült a nyáj a padsorokba, és speciális mantrákkal és illatokkal alfa, théta állapotba hozták a hívőket, és megmondták nekik, hogy milyen életet éljenek, mit fogyasszanak, kit támogassanak, ki az ellenség, ki a barát, mi a bűn, mennyiért vehet bűnmegváltó cédulákat, hogy kell pontosan félni az Istent. Mindenről beszéltek, csak arról nem, hogyan működik az isteni szeretet.

Valahogy a szeretet nem a mátrix legfontosabb motiváló része. Most nem a szirupos szappanoperákról beszélünk, hanem arról az igazi, feltétel nélküli szeretetről, ami a valódi isteni kinyilatkoztatásokban van jelen.

A mátrixra mindig is óriási szükség volt, onnantól fogva, hogy a rabszolgákat nem bezárva, vasra verve tartották. Már mentális bilincseket kellett rájuk tenni, erre tökéletesen megfelelt a vallás. Így éltünk több száz éven keresztül, mindaddig, amíg a villanypásztor, a manipulált élelmiszerek nem tudták az isteni csodát, az embert egy homályos tekintetű zombivá süllyeszteni.

Na kérem, mindent tudunk, mindent látunk. Akkor mi a megoldás?

Aki azt hiszi, hogy erre majd törvényeket hoznak, és ez a “probléma” világszerte megoldódik, és majd mostantól megretten a háttérhatalom és elszalad, hogy majd a bankok visszaadják az ellopott pénzt, az nagyon téved.

Ezt a rendszert nem lehet kívülről megváltoztatni. Nem várhatod el a korrupt politikusoktól, hogy olyan törvényeket hozzanak, hogy a te érdekeid védjék. Hazugság az alkotmány, hazugság az egyházak, az oltások, az ételeink, és minden, amibe görcsösen kapaszkodunk és hiszünk.

A megoldás mi vagyunk, te, én, ő, aki egyszerűen nem veszi és eszi tovább a mátrix zombisító cseppjeit, nem eszik glutamátos táplálékot, nem issza a barna üdítőt, nem szedi a gyógyszereket, nem oltatja magát, tudatosan él, minden pillanatban éber a gondolataival, kordában tartja az ítéletrendszereit, megtalálja a kapcsolatot a felsőbb énjével, és elhiszi, hogy Isten nem csinált selejtet. Ebből adódóan ő sem selejt, és teljes odaadásban, megadásban engedi meg a felsőbb énjének, hogy átvegye az irányítást. Egy villanásra megváltozik az élete. Már nem nézi az agymanipuláló média „remekeit”, a pénz istensége helyett egy teljesen más mentalitást vesz fel.

Abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, a rendszer belülről változik meg, ezt nevezzük úgy, hogy a mátrix harisnyáján felszaladnak a szemek. Egyre többen ébrednek, és aki nem ébred, az kipusztul. Akik még mindig a gyógyszerektől és a kemoterápiától várják a gyógyulást, azok számára semmilyen jó hírem sincs. Bármilyen módszerrel gyógyíttathatod magad, ha nem jössz rá, hogy mit hoztál létre mentálisan önmagadban a félelmeid és a gondolataid, táplálékaid által, akkor semmiféle gyógykezelés nem tud rajtad segíteni.

Ettől fogva Te vagy a megoldás. Felfogod, hogy minden, ami a testedben kialakult betegségszinten, annak te magad vagy az okozója. A mentális programozásunk révén minden programunk, amely nem a harmóniában és a békében tart, kémiai anyagokat hoz létre a testünkben. A Mengyelejev táblázat teljes spektrumát képesek vagyunk létrehozni, nem véletlenül működik a homeopátia is ebben az irányban, és minden más, ami arra épül, hogy az emberi szervezetet kémiai anyagokkal módosítják, manipulálják.

De ki is a fő manipulátor?

Én vagyok a saját testemben. Én hozom létre azokat a mérgeket, amelyek utána megbetegítik bármelyik szervemet, májamat, epémet. Amikor rájövök arra, hogy ezeket a mérgeket én hoztam létre, akkor arra a módszerre is rájövök, hogy tudom ezt közömbösíteni. Ráébredek az isteni erőre, ami bennem van, és képes vagyok létrehozni a változást.

Ezért mondom, hogy a változást csak belülről lehetséges, és nemcsak társadalmi, hanem egyéni szinten is. Először pedig az egyénnek kell megváltoznia.

Nem várhatjuk el sem a politikai pártoktól, sem a felszentelt prófétáktól, mesterektől, táltosoktól, hogy majd ők elhozzák neked a megváltást, mert te vagy a magad megváltója!

Így legyen és így is van.

Jakab István

Egy túlszabályozott világ utolsó órái

Talán még sohasem kérdezte meg senki azokat, akik a szabályokat alkotják, hogy szebb-e tőlük a világ. Lassan a pukkantásokért is nyomtatványokat töltünk ki, ezért fákat irtunk ki, és tintahalak vérét vesszük. A szabályozás pontosan azt a természetes automatizmust gátolja meg, hogy a folyamatok megfelelően áramoljanak a világ működésében. A szabályok, a korlátok, amelyeket törvényeknek hívnak, teljesen ellentétesek a természet törvényeivel. Ezek a szabályok pusztítják az emberi lelket, a természet javait, és mindent, amiért ezt a világot megteremtették. A világ természetes ellenállása az, hogy nem hagyja, hogy vég nélkül szabályozzák. A testünkben burjánzó rák visszatükrözi, amit művelünk saját magunkkal és életterünkkel. Az ember a Föld bolygó rákos daganata lett. A test tüntetőlegesen rákos daganatot növeszt bennünk és a gyógymódok elutasítása annak természetes reakciója, hogy nem hajlandó további utasításokat elfogadni a testtől. Öntörvényűvé vált. Itt már csak a rák rákja segíthet, ami elpusztítja, gyógyítja a rákfenét, és visszaállítja alapállásba, eredeti helyére a természet törvényeit, azokat az ősi önszabályzókat, amelyek a természeti lényekre vonatkozó egyetlen igazság tételeit tartalmazzák.

Mire lenne szüksége a ráknak és az elfajult világnak, mi lenne a rák rákja?

A világnak arra lenne szüksége, hogy megérezze, hogy szükség van rá. Az emberiségnek szüksége lenne arra, hogy végre képes legyen szeretni, és ha szereti önmagát az ember, akkor a szeretetben a rák már nem lesz képes tovább fejlődni. A rák rákfenéje a szeretet. Milyen banálisnak hangzik, ahogy kimondjuk, de igazából menjünk vissza az alapkérdésre, hogy miért van ennyi szabályozás és törvény?

A törvényeket és szabályokat a félelem generálja: a megszerzett hatalom tisztességtelenségének belső, maró érzése, valamint a megszerzett hatalom elvesztésétől való félelem. Ez az az ősfélelem, amiért az emberek gyilkolnak, ölnek, és ennek megkoronázásaként nem egyszer diadalittasan kitűzik a zászlójukra a szeretet lógóját.

Miért ilyen fontos a hatalom az embernek?

A hatalom nem más, csak egy halom, miután eltávozott birtoklója. Aki nem hagy mást maga után, mint egy pár hazug képet a történelemkönyvekben és fájó emlékeket az általa meggyalázott lelkekben. Legyen hát a hatalom valóban egy halom, és higgyük el végre, hogy a természet törvényei, melyek nincsenek papírra vetve, tökéletesen képesek szabályozni azokat a közösségeket, amelyeknek egyetlen rendezőelve a szeretet, a szereteten alapuló béke és boldogság. Vajon volt már ilyen társadalom az emberiség történetében, vagy mindig csak álmodtunk az Aranykorról?

Hamarosan kiderül. A törvények végnapjai után a boldogság, egy békés, szeretetteljes állapot jön el, vagy a hatalom-halom a búval, és az újrakezdés reményével a következő életekben?

A törvények nem szólnak másról, minthogy a meglévő, az elfeledett szeretetből sarjadó gondjaidat újabb szenvedésekkel tetőzöd. Ha a problémák megoldására szakosodtál, akkor mindig újabb és újabb problémákat fogsz kapni, hogy megtapasztalhasd magad abban, hogy milyen nagyszerűen kezeled őket.

Beleharaptál a tudás fájába, leválasztottad magad Istenről, a feltétel nélküli szeretetről. Világunkban megteremtődött minden, ami nem szeretet. Megteremtődött a teljes tudatlanság. Megteremtődött az ismeretek hiánya. Megteremtődött az, hogy nem tudhatjuk, kik vagyunk valójában, és emiatt félreismerjük önmagunkat, egymást és az egész világot. Vétkes cselekedeteddel megteremtetted eredendő bűnösségedet, és elhiszed, hogy mindezért egy haragvó, büntető Isten előtt kell szégyenkezned, bűnhődnöd.

Nem hitted el, hogy a tudás nálad van. Azt hitted, hogy ha beleharapsz az anyagba, ott találod. Téves bűntudatod pedig látszólag évezredekre elfátyolozta a benned rejlő végtelen tudást. A tudás addig valóban nem fér hozzád, amíg bűntudatodban elzárod magad a tudást hordozó önszeretettől. Vissza kell mielőbb térned az eredendő szeretethez, csak akkor lesz újra Tiéd a tudás.

Amíg csak az anyagba harapsz, addig az anyagba vetett félelmeid és törvényeid fognak fogva tartani téged. A törvényeket Te magad hoztad létre, hogy túl tudd élni az összes „nem szeretetből” és tudatlanságból fakadó elkorcsosulásodat.

Jakab István

A semmiből jöttek üzenete

Amikor megtapasztalod az érzést, hogy csak egy kifeszített húr vagy a végtelenben, ahol megszólalhat rajtad a zene, vagy a recsegő zaj, akkor rájössz, hogy a mindenség a semmiből fakad.

Egy éjszaka kezdetén ülök az ágy szélén, és szeretném, ha megpengetnék a húrjaim azok a gyönyörű mennyei hangok, amik a szebb jövőt hirdetik. A boldogság dalnokaihoz szólok, akik tudják, hogy a föld a mennyei birodalom és nem a siralom völgye, bár a nyavalygók kórusa már minden csendet betölt a recsegéssel, ropogással, a végítélet harangjainak kongatásával.

Nem kérem, nem a világvége következik. Csak nézd meg, mit szólaltatsz meg a lelked húrjain, mi zengeti bordáid között a tüdőd, milyen hangokat fújsz ki magadból? Beszívás, bent tartod, kifújás.

Mersz-e boldog lenni ebben a megőrült világban?

Mersz-e fény lenni ebben a végtelen sötétségben?

Mersz-e semmi lenni, amikor mindenki a káprázatot keresi?

Kinek szól a dal ma?

Kinek húzzák az égi hárfát?

Kinek szól a harsona?

Kinek szól a felszabadulás, a megszabadulás, a megadás gyönyörű csendje?

A végtelen tenger zúgása a süllyedő hajók szirénáinak harsogását hozza. A cunamik bugyborékoló orkánját nem kérem. A csend csen az időből és a térből, a mindent adja oda, és rájössz, hogy amibe idáig kapaszkodtál, az nem létezik. Minden illúzió, a létezésed is, hiszen egy kifeszített húr vagy. Kifeszítetted, megszakadtál, lazán hagytad, nem szólaltál. De a közép, a közepesség, a lanyhaság mit sem ér.

A szentek üzenetére várok, és csak várok. De szólnak föntről, hogy nincsenek üzenetek.

Az ördög üzenetére várok, de szólnak a mélyből, hogy nincsenek ördögök.

Mi van akkor itt kérem? Se szentség, se ördögség, mi ez a langyos áradat, ami kitölti a világot és mindent elpusztít?

Tévedsz barátom, ez csak a csend, a végtelen orkánok előtti utolsó pillanatok, a csend, amelyből jó lesz, ha telerakod a tarisznyádat, mert óriási harsonák üvöltenek majd a vihar szelén! Ki marad talpon? Az, aki képes megőrizni belül a békét és a csendet. Kívül üvölthetnek a szelek, düböröghetnek a dobok, szólhatnak a szirénák, a béke bent megkapaszkodik, a világ zaja elrohan melletted, és egy új valóságban ébredsz.

Semmit sem tudunk az Aranykorról, nincs mintánk rá, hiszen a nyomorban és félelemben élt őseink programján éhezünk, annak a világnak a száraz kenyerét rágcsáljuk, amiben nem lehetett beszélni az érzésekről. A félelem kottájából írtuk a dalt, de ma már nem ez játszik kérem.

Ki fizeti a zenészt? Még nem halljuk az új nótát, mert nem tudjuk elhinni, hogy a csendben minden szó elhal, és az érzés veszi át az elme zaját. Az új világban már nincs sok duma, hallgasd a csendet! Ez az új világszimfónia…

Jakab István

Mit aratunk, halált vagy szabadságot?

Az elmúlt 2000 évben a legnagyobb fejlődést a rabszolgatartás tekintetében érte el civilizációnk. A kezdeti struktúra sok emberi erőt, durvaságot igényelt. Jól kerestek a bilincsgyártók és a szíjgyártók sem panaszkodtak. A fő gond az volt, hogy az ember-hibridet egy majom génállományával keresztezték, aminek a fizikai szabadságfoka magas szinten állt és nehezen tűrte a bezártságot. Mivel a bonyolult feladatok elvégzéséhez több intelligens szoftver is telepítve lett a génállományába, egyre kifinomultabb és érzékenyebb lett a környezeti hatásokra.

Mi van, ha elhitetjük vele, hogy szabad? Mi van, ha védelmet és biztonságot nyújtunk neki, életéért, szolgálataiért cserében? Az üzlet megköttetett. Lekerültek a bilincsek a kezekről és lábakról, és a lélek bilincseit rakták az emberekre. A szerető Isten a papok kezében korbáccsá vált, majd ezt a szerepet is helyettesítették a bűnmegváltó cédulák. A jóságos atyák és királyok látták el a rendszer felügyeletét.

A látszólagos jólétért és biztonságért az ember teljes egyéniségét, függetlenségét feladta, de a rendszer gazdáinak lett egy óriási problémája, a lélekszoftver szintjén elhelyezett információk elkezdték felülírni, megvalósítani, kiteljesíteni önmagukat. Az intelligens rabszolgának tervezett emberek kisebb csoportja már átlátja a rendszer működését és egyre jobban „befertőzi” a környezetét a valódi ősi szeretet, a szabadság és a testvériség értékrendjével.

A rendszergazda úgy reagál, hogy egyre nagyobb tömegben szaporítja rabszolgáit, annak érdekében, hogy az ébredők arányát a kritikus érték alatt tartsa. Zseniális módon megszervezi – a médián keresztül – az elmék kontrollálását. Egy márkás napszemüveg, egy márkás tornacipő, a gyorsétkezdék, italok, stb. irányítható csoporttudatosságot hoztak létre. A birkásítás gigantikus méreteket ölt és ezzel együtt a rendszer bizonytalansági mutatója a fenntarthatatlanság határértéke felé közeledik. A rendszergazda reakciói ezekben az esetekben: gazdasági válság, terrorcselekményekre való hivatkozással háború kirobbantása, a demokráciának nevezett szappanopera helyett a totális diktatúra bevezetése. Mivel a populáció túlszaporodott, nincs már elég bilincs, viszont van elég stadion – akár itt Magyarországon is – ahol a hőzöngő, lázadó egyedeket elzárhatják.

Pont nem ebbe az irányba szeretném elvinni a gondolatot, hanem arra az óriási lehetőségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy a gépezet ma a leggyengébb, a legsérülékenyebb. A felébredtek száma most a legnagyobb civilizációnk történetében. Az ismeret is rendelkezésünkre áll, hogy a Földanya történetében már több civilizáció is elbukott. Ez lehetett tervszerű aratás is, de lehetett a programok csődje is.

Mi a rendszer gyenge pontja? Felébred az – éber, tudatos – ember szeretet – és szabadságvágya. Elege lesz a hazugságokból és a megalkuvásokból. Már nem hat rá a tömegmanipuláció, felébredt, a szeme nyitva van…

Ha lép, szabadulhat több ezer éves fogságából. Ha marad, a rendszer arat…

Jakab István