A karanténböjt 40. napján – Jakab István monológja

Az egyes civilizációk kipusztulásának mindig voltak előjelei. A koronavírus-járvány egy harmadik világháborúhoz képest meglehetősen humánus, és látszólag még kényelmesnek is tűnik, de azért érdemes józanul ránézni, hogy mi mindenre ad lehetőséget ez a helyzet az emberek irányításával kapcsolatban, a földlakók erőteljes kiszolgáltatottságba taszításával, világméretű karanténba zárásával.

Biztonsági óvintézkedés jogcíme alatt megszűnt a mozgásterünk, a gyülekezési szabadságunk felfüggesztve, úticéljaink, tevékenységünk behatárolva, a készpénzzel való fizetés megtiltva, fokozott cenzúra és különféle katonai, rendészeti ellenőrzések, intézkedések történnek most velünk.

Ez a felsorolás még korántsem teljes, és minden bizonnyal még nagyon sok mindent meg lehet velünk csinálni és csináltatni a vírusra való hivatkozással, de tisztában vagyunk-e azzal, hogy ki irányítja valójában a dolgokat, és végül ki nyújtja be még a halálnál is pontosabban mindenkinek a számlát? Biztos, hogy a végtelenségig lehet az emberekkel, az élettel büntetlenül ilyen módon játszadozni?

Jakab István monológja.