Mi legyek, Isten a pokolban, vagy szolga a mennyben? – Jakab István, Horányi Ágnes

Az elmúlt pár ezer évben olyan sokáig éltünk tudatlanságban, mély sötétségben, hogy jól látható módon megromlott a jóval, a szeretettel, Istennel, önmagunkkal és egymással is a viszonyunk.

Annyi értelmetlenség van most a világunkban, de vajon mit akar üzenni ez a számunkra? Lehet, hogy éppen azt, hogy ne is akarjuk megérteni a dolgokat, mert nem lehet! Ha továbbra is ragaszkodunk a megértés szintjéhez, akkor ebben a szándékosan összezavart elmeállapotban vagyunk a legkönnyebben programozhatók és irányíthatók! Ilyenkor vagyunk a legnagyobb és legkiszolgáltatottabb rabszolgák! Ez a tömeghipnózis és tömegpszichózis egyik jól bevált módszere.

Az irányítás azonban hiába tesz úgy, mintha nem félne tőlünk, mert azt ő is tudja, hogy a tömeg ereje soha nem veszhet el, még ha mentális megtévesztettségben is vannak! Ez marad így a végtelenségig! Ne féljünk elhagyni az idejétmúlt, megszolgált elméből való működést! Merjük
eldönteni, hogy megszabadulunk a programozott elménk által támasztott korlátoktól! Merjük elkötelezni magunkat amellett, hogy megismerjük az igazságot, amivel nem az elme rendelkezik!

Tartsuk tiszteletben az egyetlen igazság iránti elkötelezettségünket, és döntsünk úgy, hogy nem játszunk tovább a téveszmékben! Ismerjük el végre a szeretetet! Igényeljük azt a legtermészetesebb, legősibb, legelemibb módon! Törekedjünk tudatosan szeretni és szeretetteljes életet élni! Ne utasítsuk el a szeretetet! Vágyjunk újra szeretni és szeretve lenni! Ne tagadjunk meg a szeretetet! Ne legyünk tovább Istentelenek! Vegyük észre, hogy most éppen magunkat feszítjük a keresztre!

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése.