Már olyan sötétségben vagyunk, hogy elérjük a Fényt! – Jakab István, Horányi Ágnes

„Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.” Weöres Sándor

Valami körbeért. Vége van annak a világnak, amikor úgy tehetnek meg bármit az emberiséggel, hogy azt ők nem veszik észre. A láthatatlan terv már látható. A szándékok nem titkosak többé, mert akkora sötétségbe taszították az emberiséget, hogy ők kínjukban elérték a Fényt. Saját magát fedi fel most minden terv. Hogy számítottak-e az ébredő tudatra? Arra a sok kis lámpásra, melyek most bevilágítanak a legsötétebb bugyrokba? Számítottak-e vajon arra, hogy az emberek nem lesznek örökké tudatlan birkák? Hogy nem mennek a végtelenségig vakon a vágóhídra? Senki nem tudhatja.

A szélsőségek erőteljes és radikális játéka zajlik most. Természetes, hogy sokak számára az igazságra ébredés eleinte bénult és sokkos állapotot okoz, de a legnagyobb mélypont isteni természete az, hogy eléri a Fényt!
Ahhoz, hogy az emberiség ellen bárki gonosz tettet tudjon végrehajtani, ahhoz nagyon alacsony tudatszinten kell lennie! És emiatt borulhat a program. Az emberek valódi ébredése ugyanis nem az ellenség legyőzéséről szól! Még csak nem is egy menekülés a sorsuk elől! Az ébredés az az erkölcsi, lelki megtisztulás és felszabadulás, a tudatlanság megfejlődése és meghaladása, ami a szenvedésen keresztül vezetett ide, és ami a továbbiakban csak a tiszta, eredendő, isteni természet szabad megnyilvánulásának enged teret!

A hazugság illúziójára teremtett mesterséges világ az ébredéssel véget ér. Egyre hatalmasabb erőfeszítést és energiát igényel a megtévesztésre épített fantomvilág létezésének fenntartása, és annak valódinak történő beállítása! A bizalom elveszett, és az egész teremtett mátrix, mint egy kártyavár omlik most össze. Nem kár érte, hiszen csak egy rémálom, egy délibáb volt az egész…

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése