Kiszabadulás az agymosott, beprogramozott elme börtönéből – Jakab István, Horányi Ágnes

Felfedezzük az életet. Megfigyeljük. Ha akarjuk, anyagként, ha akarjuk emberként, de ha úgy tetszik, vízként, esetleg csillagporként, ásványi anyagokként, hologramként, fényként, energiaként, videojátékként, vagy tudatként tekintünk rá. De ki, vagy mi az alany, aki rátekint? Ki a figyelő? Ki az, aki mindezt ilyen, vagy olyan megvilágításba helyezi? És ki van az alany, aki a megfigyelő és a tárgy, ami a megfigyelt dolog előtt? Mi van az én előtt? Ki az, aki az elmére hallgat? Ki a hallgató? Ki hallja és figyeli meg még a csendet is? Létezik-e fix valóság? Mi az ami soha nem változik?

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése