Ha nincs tanár, jövő sincs! – Rajzó Ildikó, Jakab István

Válságos helyzetbe került a közoktatás, vagy más néven inkább közátnevelés. közidomítás? Lesz-e módszerváltás? Érdemes-e a régihez ragaszkodni?

Kik nevelik ma és mire a gyermekeinket? Milyen állapotban vannak a pedagógusok? Nem megbecsült, nem megfizetett, nem elismert rezgésükkel nem tudnak tekintély lenni, nem tudnak őket valóban megillető, követendő példa lenni a mai érzőbb gyermekeknek! A gyermekek tisztán érzik, és lereagálják, ha a pedagógus támogatás, valódi erő nélkül, tehetetlenül áll előttük. Megérzik a bizonytalanságot, a félelmet. Amit a pedagógusok a tudáson kívül adni tudnak, az azonban szerencsére soha nem változik, amióta világ a világ, és ez a tiszta szívük, a felelősségteljes elkötelezettségük, az alázatuk, a hivatástudatuk, a jó szándékuk. Ők még hisznek a gyermekekben. Hisznek bennük, hisznek a jövőben.

Mennyire tudatosak ma a pedagógusok? Meg merik-e tenni, fogják-e engedni, hogy ébredjenek, hogy megújuljanak, hogy kiemelkedjenek ebből a korlátolt rendszerből, és valóban a gyermekek egészséges testi-lelki- és szellemi fejlődését egyaránt lehetővé tevő módozatokon végezzék a tevékenységüket?

Rajzó Ildikó és Jakab István beszélgetése