Ha a boncasztal mesélni tudna… Tovább boncolgatjuk a boncolást! – Szabó Ilona Donna, Horányi Ágnes

Nem sokan bújnánk a boncmester hölgy bőrébe. Látni azt, amit ő lát, tapintani, érezni a dermesztő halált, ott állni az elhunytat gyászoló hozzátartozók legmélyebb gyászában. Mi a legnehezebb neki? Mikre gondol vajon a munkája közben? Éri-e meglepetés, amit nem tanítanak a tankönyvekben? Hogyan kezeli a magánéletében a napi munkája során megélteket? Mennyi titkot őriz, amit soha senkinek nem mondhat el?

Sokan azt gondolnák, hogy ezt a munkát csak teljes érzéketlenségben, mindent kikapcsolva lehet kibírni, de igenis van, aki ezt teljes szívvel, lélekkel végzi és ez nagyon sokat tud még adni nem csak a hozzátartozóknak, hanem az elhunytaknak is.

Ha nem is vagyunk képesek megbarátkozni az életünket beteljesítő halállal, kénytelenek vagyunk azt elfogadni, mert senki sem tudja megúszni és mindenkivel meg fog történni. Halandóságunkat semmi nem tudja felülírni. Vagy mégis?

Szabó Ilona Donna és Horányi Ágnes beszélgetése