Ha a bal kéz megvágja a jobb kezet, mert az nem tetszik neki, akkor most ki vérzik?

Az embernek felelősséget kell vállalnia az isteni önmegvalósítás folytatásában. Ez az egyéni feladatainkban fejezi ki magát. Ennek során az ember egyrészt az állattól eltérő emberré válik, valamint részben isteni is lesz. Az ember tudja, hogy létezése nemcsak Istentől függ, hanem maga is felelős ezért és hogy Isten is függ az embertől.
Isten jóságos oldala kegyelmet és fényt jelent, a sátáni sötét oldala pedig a hatalom rettenetes kísértését. Az ember annyi tudást kapott már, hogy a saját bolygóját is el tudja pusztítani. Vezesse az embert Isten jó szelleme minden döntésében, mert ettől függ, hogy Isten teremtése folytatódik-e! Ma tisztán látható, hogy mennyi isteni erő került az ember kezébe: elég okos ahhoz, hogy tudja, hogyan pusztítson el mindent, de remélhetőleg elég hülye, vagy gyáva marad ahhoz, hogy ezt meg is tegye…

Elfogyott a levegő, a régi rendszer futotta újra, meg újra a sehova nem vezető köreit. Mielőtt meghal egy növény, egy utolsó, új hajtással próbálja még megmenteni az életét. Van most egy kis hasonlóság ezen túlélő hajtás és a mostani nagy rendszerváltás között. Az energia mindenképpen dolgozik, túl akar élni és neki teljesen mindegy, hogy ki és milyen jelmezben tetszelegve cselekszi meg a teremtés játszmájának következő lépéseit.

Ha egy rendszer megszolgál, kifullad, megfárad és tehetetlenné válik, lejár az ideje, akkor elérkezik egy végponthoz, ahol már nem képes megújulni, megfiatalodni és ezért véget ér… Talán nem is igazán illő ezt bukásnak nevezni. És a soron következőt, aki átveszi a feladatot, a stafétabotot, nyertessé sem feltétlenül kell kikiáltani.

Új szintre léptünk, új pályát kaptunk. Megúsztuk, hogy a játékot mindent elveszítve újra kelljen kezdenünk. Az eltévelyedetteknek, akik idáig – remélhetőleg nem – csak tékozoltak, ütött a hazatérés órája. Viszont az otthonmaradottak sem ülhetnek tovább meleg fészkükben tétlenül, jelenetük van. Most őket szólította színpadra a Teremtő. A végzősök érett almaként, értékes táplálékként hullanak most vissza a most kezdő nemzedék eddig elfojtott gyökereihez.

A természet tavaszi, megújuló és újjászülető erőivel együtt ébred most egy hatalmas, értékes, eddig kihasználatlanul parlagon heverő, még friss hajtás korukban elvágott, most pedig végtelenül lelkes fiatal potenciál, akik most kicsiny országunk új szívévé, motorjává vál(hat)nak.

A nehéz kő repül tovább, senki nem tudja hol áll meg, de az egyre intenzívebben feltámadó tudatosság szele, a folyamatosan az egység felé taszító forrásintelligencia, akár segíthet is végre megfelelő irányba vezetni a dolgokat!

Mindenkit szeretettel várunk a tavaszi rendezvényünkre:

8. VNTV Fesztivál
Lurdy Ház
2026. május 9. szombat

További információk és jegyvásárlás:
https://www.vntvfesztival.hu/

Kiállítók jelentkezését is várjuk:
Hoffer Adrienne: [email protected]

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése