Búcsú a materializmustól – Dr. Oláh Zoltán molekuláris biológus Jakab István vendége

Mi maradt nekünk „szegény” magyaroknak? A mozdítható anyagi javainkat és munkánk gyümölcsét, „aki kapja, marja alapon” viszik máig is a világ négy tája felé, mint anno „a Csáki-szalmáját”. A labancok a talpunk alól az anyaföldet is kilopták, amelyet nagy buzgóságunkban zsebszerződéssel rájuk testáltunk. A tudatos magyar a vagyonát nem zsebben, hanem észben tartja. A homo sapiens túlnőtte a Neander-völgyi Mesterét. A tanítvány ősi hangképző szervei úgy módosultak néhány ezer generáció alatt, hogy közben a keltett hangrezgés nyelvben kódolt és közvetített információvá nemesült. Mivel az egész testünk különféle frekvenciájú rezgések (fény) összessége, a hangképző szervek által generált rezgésképek folyamatosan hatással vannak sejtszinten genetikai állományunkra, ebből a felismerésből alakult ki egy pár évtizede az epigenetika tudománya. Létre jött egy új faj és egy olyan ősnyelv, amely felgyorsította családok, nemzetségek, néptörzsek folyamatos metamorfózisát, a legváltozatosabb természetes élőhelyhez, majd háziasított élőlényekhez és épített környezethez való alkalmazkodását. A tudósok megegyeznek abban, hogy ősműveltség és nyelv ott maradt fönn legtovább ahol létrejött. Így lettünk mi magyar hitvallásúak az ősnyelvben halmozódó tudás őrzői és szerves fejlesztői, más néven „Marslakók”. Az anyagon túli világ máig a miénk. Ezt az ősvallást csak átadni lehet, oktatni lehetetlen.