Az emberiség zsákutcája – Jakab István, Horányi Ágnes

Az emberi nyomorúság leple alatt vígan hancúrozik a Lélek… Keressük Istent,
miközben mi magunk is AZ vagyunk. Keressük az elhagyott otthont, miközben sohasem jöttünk el otthonról. Siratjuk az Édent, vágyjuk a Mennyek országát, miközben ez itt és most a paradicsom.

Nem tudjuk, hogy van-e Isten, miközben Istenen kívül semmi más nem létezik. Valóságnak tudjuk be a képzeletünket, és nem hiszünk az élő Isten egyetlen igaz valóságában. Fel akarunk ébredni, miközben sohasem aludtunk. Fel akarunk ébreszteni másokat, de nem megy, hiszen senki sincsen, aki alszik!

Az emberi elme kegyetlen és kíméletlen játékot űz a szeretettel. Úgy tesz, mintha Istenről semmit sem tudna. Tudattalanul, évezredes hit- és hiedelemrendszerekbe bedrótozottan élve pedig nem is csoda, hogy idáig jutottunk! De ennek itt és most van vége!

Felismerődik szívünkben Isten egyetlen végső igazsága, és végre a Lélek teljesen szabadon, teljes sávszélességben, boldogan élhet Istenben kiteljesedve, a feltétel nélküli szeretet végtelen örökkévalóságában!

Jakab István és Horányi Ágnes beszélgetése.