A kötelező szeretet helyett, avagy mit ad nekünk az Új Esztendő 2018-ban? – Jakab István

Óriási válaszút előtt áll az ember és az emberiség egyaránt. Az utolsó evolúciós ugrás alkalmával az volt a nagy kérdés, hogy képesek vagyunk-e egy hal-öltő alatt átváltozni, hogy tüdővel lélegezzünk kopoltyú helyett, hogy kilépjünk a szárazföldre és megkezdjük óriási menetelésünket napjainkig.

A mai nap kérdése, hogy az ember a jelenlegi formájában képes-e olyan módon megváltozni, hogy visszatérjen a természet rendjéhez, hogy visszalépjen a természet értékeihez, vessen, arasson, művelje a földet, fogadja el a természet összes többi résztvevőjét, avagy, a következő evolúciós ugrás arról szól, hogy szintetikus lényként, az emberi szellem és lélek birtokosaként, egy új testben halhatatlanságot, halhatatlan létezést érjünk el önmagunk számára.

Nagy kérdés, hogy az ember belerohan-e még egy ostoba háborúba, amiben tudja, hogy szinte kipusztul az emberiség nagy része, vagy képes felemelkedni és a szeretetet nem csak mint karácsonyi főmenüt éli meg, hanem kiteljesíti azt az életében.

Ehhez kapcsolódó nagy kérdéseket feszeget ez a kis monológ, amivel más célom nincs, minthogy kezdjünk el gondolkodni jelenről, múltról és a jövőről. Lehet-e úgy fejlődni, hogy visszafele lépjünk, mert a további előrelépés esetleg a kihalásunkhoz vezet? Nagy kérdések ezek.