A digitális világ a legnagyobb történelmi erőszak? – Meggyes Gábor, Horányi Ágnes

És megint belementünk. Önként. Tömegesen. Minden információt, adatot, eseményt, érzelmi reakciót beviszünk a nagy tesó számítógépébe. A nagy emberi tudat mesterséges adatbázisába. Mi csináljuk ezt. Magunknak. És már az élő élet helyett észrevétlenül csakis ez tölti ki minden pillanatunkat.

Egyre sűrűbb, sötétebb már a „felhő”, takarja is a Napot rendesen előlünk. Dagad az adatbank, ami nem is lenne jó bank, ha aztán nem zálogosítana el minket cserébe azért a sok jóért, amit kapunk. Építjük saját digitális börtönünket. A jó rabszolga már csak ilyen. A jó rabszolgatartó meg olyan, hogy bevonja kis szolgáit az új rendszer kiépítésébe. A közös munkának édesebb a gyümölcse…

Nem kellenek itt már elméletek. Nem kell eltitkolni előlünk semmit, hogy mire megy ki a játék, de kit érdekel, ha így minden jót megkapunk? És ebben az internetes világban minden csupa-csupa jutalom és varázslat. A like, a nézettség, a végtelenül színes és izgalmas, még a valóságnál is fantasztikusabb tartalom, minden, amit csak szeretünk és kívánunk, és bármikor, és bárhonnan és bárkit elérhetünk ma már… és hát itt van ez a minden természetes tökéletlenségünket feljavító szipi-szupi mesterséges intelligencia.

De már mindegy is. Az ember lehet, hogy végleg bebizonyította, hogy mennyit is ér számára önmaga és ez az egész élet…

Meggyes Gábor és Horányi Ágnes beszélgetése